Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
698 PÁL JUDIT lyozni igyekeztek a kettős kötődést, amely egyrészt a német „anyanemzethez”, másrészt Erdélyhez, a „Vaterland”-hoz fűzi őket. A magyarok esetében az átmenet zökkenőmentesebbnek tűnik, hiszen itt a politikai elit biztosította a folytonosságot. Érdekes azonban a székelyek esete, akik egy hosszú történelmi folyamat eredményeképpen ekkor váltak „hivatalosan” is a magyar nemzet részévé.32 Ez szimbolikus téren abban is megnyilvánult, hogy nem használtak külön nemzeti színeket és szimbólumokat, hanem a magyart vették át. Nemzeti szimbólumok, jelesül a zászló, illetve a nemzeti színek kiválasztásában az erdélyi magyaroknak volt a legkönnyebb dolguk, hiszen ők ezt „készen kapták”: részben már korábban ismertek voltak, részben pedig a pesti forradalom hírével együtt villámgyorsan terjedtek el. Persze az ő esetükben annak van jelentősége, ahogy és amiért ezt a „készen kapott” zászlót azonnal átvették és a magukénak fogadták el. A magyar nemzeti színek csak nem sokkal korábban kezdtek átmenni a köztudatba.33 A reformkorból Erdélyből is vannak adataink arra, hogy a nemzeti mozgósítás eszközéül használták őket, így például a védegyleti mozgalomban. Egy 1846-os visszaemlékezésben olvashatjuk, hogy az illető frissen a hivatalnoki pályára lépő fiatalembert mennyire meglepte, amikor az egyik guberniumi titkárt „a Védegylet jelképével, nemeziszínű kokárdával mellén meglátom, amint minden bureau-ba bemegy s a fiatalembereket buzdítja, hogy a magyar ipar érdekében legyenek annak tagjai”.34 A csodálkozást nem csak az okozta, hogy egy kormányszéki titkár agitált a Kossuth neve által fémjelzett Védegylet érdekében, de a kokárda használata is különlegességszámba ment még ekkor. Nyilván a példát Magyarországról vették, ahogy maga a mozgalom is onnan terjedt át Erdélyre. A nemzeti színeket ott már széles körben használták ekkor.35 Pesten a forradalom kitörését az is jelezte, hogy „minden utcákon és ablakokból, és tornyokon a nemzeti színű zászlók lobognak, ezen felírásokkal éljen a szabadság”, és minden ember, „ki hazafinak tartja magát nemzeti szín pántlikábul rósát visel, mely pántlika zöld, veres és fejér színű tarka”.36 A bécsi és pesti forradalom híre március 20-án érkezett meg Kolozsvárra. Az egész város forrongott, a fiatalok éjjel feliratokat ragasztottak a falakra. Március 21-i jelentésében gr. Teleki József gubernátor a magyar nemzeti színek 32 Bár Hermann Gusztáv Mihály szerint a székelyek kezdettől fogva tevékenyen részt vettek a modern magyar nemzet kikristályosodási folyamatában. Hermann: Náció i. m. 299. 33 Egyelőre ez nyilván az erdélyi magyarok (és székelyek) felsőbb rétegeit, illetve a meglehetősen szűk értelmiségi réteget érinthette, de források híján a nemzeti színek ismertségéről 1848 előtt nagyon keveset tudunk. 34 Bisztray Károly: A régi Erdély. Negyvennyolcas honvédtiszt emlékirata. S. a. r. Bisztray Gyula, Bp. é. n. 291. 35 Amikor Bécsben március 15-én Kossuthot és a magyar küldöttséget lelkesen fogadták, többek között zászlókat is ajándékoztak: „A német ifjúság bennünket nemzeti Zászlókkal ajándékozott meg.” Székely Imre pozsonyi jurátus levele Lengyel Imréhez, Bécs, 1848. márc. 15. A forradalom és szabadságharc levelestára. Szerk. V. Waldapfel Eszter. I. Bp. 1950. 105. Előző este Pozsonyban is nagy fáklyásmenet volt Kossuth tiszteletére, és ott is lobogókkal vonultak fel. Bártfay József Bártfay Lászlóhoz, Pozsony, 1848. márc. 17. Uo. 110. 36 Csóka Péter öccséhez, 1848. márc. 21. A forradalom és szabadságharc levelestára i. m. 134.
