Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63

66 IZSÁK LAJOS MDP bel- és külpolitikai céljait, és a „szocializmus felé vezető irányzatot a társadalmi haladás természetes vonalának tartották."1 2 Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezetőségének 1948. november 27-ei ülésén — mindezen törekvések és változások után — már azt is kijelentette, hogy az új Függetlenségi Népfront nem lesz tömegszervezet, azt főleg a célok azonossága tartja majd össze, azoké a céloké természetesen, amelyeket az MDP szab meg. „Lassan ezeknek a pártoknak el kell halni, vagy legalábbis árnyék­életet élni (Gerő: Szimbolikus párt), szimbolikus pártokká kell lenniök" - mon­dotta, s egyúttal azt is leszögezte: „Szövetségben vagyunk, és ugyanakkor a szövetségesek likvidálására is irányt kell venni. Ez persze nem könnyű. Az em­ber csinál valamit és annak az ellenkezőjét is csinálja." Ám a Központi Vezető­ség ülésén tulajdonképpen Szakasits Árpád a párt elnöke hangsúlyozta a leg­erőteljesebben a „régi formák és intézmények" megszűntetésének és a szovjet példa követésének, másolásának a fontosságát. „A mi pártunknak hűségesen követnie kell a Szovjetunió példáját és útmutatásait — emelte ki Szakasits —, mert igaza van Rákosi elvtársnak: nincs külön magyar út, amiként nincs külön szabadalmazott jugoszláv út sem, és semmiféle más külön út. Csak egy út van: a Szovjetunió vérrel megszentelt és dicsőséges útja, a marxizmus-leninizmus útja! Minden más út a gyalázatba, a szolgaságba vezet."13 1948 december elején „lemondott" Dinnyés Lajos miniszterelnök. A helyére lépő új kormányfő, Dobi István bemutatkozó beszédében kormánya nevében is ki­jelentette: „Amikor népi demokráciánk minden vonalon erősödik, amikor népünk egyre inkább összeforr nemzetünkkel, vajon normális jelenségnek tarthatjuk-e egy olyan párt működését, mint a Demokrata Néppárt?" „A Barankovics-párt teljesen elszakadt a demokrácia felé forduló népünktől, és ellenséges értetlenséggel visel­tettek országunk fejlődése iránt. Idejétmúlt múlt jelenséggé vált, olyan párttá, amelyről egyre inkább kiderül, hogy túlhaladt rajta a demokrácia fejlődése ... egy­re inkább felesleges tehertétellé válik a magyar nép nyakán." Dobi nem hagyott kétséget afelől sem, hogy Mindszentyvel szemben a rendszer illetve a hatalom el fog járni.1 4 Mindszenty letartóztatása után, december végén és január elején a DNP-ből több képviselő kilépett, mások lemondtak képviselői megbízásukról, Ba­rankovics a koncepciós Mindszenty-per tárgyalásának megkezdésekor elhagyta az országot, a párt 11 országgyűlési képviselője választotta az emigrációt. Az ország­ban maradt képviselők kis csoportját a rendszer arra kényszerítette, hogy mondja ki a párt tevékenységének beszüntetését. Az 1949. február 4-én hozott „határoza­tot" az országgyűlés március 10-ei ülésén vette tudomásul.1 5 A Keresztény Női Tábor országgyűlési képviselői ellen — vidéki és főváro­si szervezetei ekkor már nem működhettek — különböző vélt, illetve kitalált vádak alapján a belügyi szervek eljárást indítottak. A párt vezetője, Slachta 12 Haladás, 1948. szeptember 30. Részletesebben lásd: Izsák Lajos i. m: 245-249. 13 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) M-KS 276. f. 52/4. ő. e. 14 Az 1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott Országgyűlés Naplója (továbbiakban Ország­gyűlési Napló). Hiteles kiadás. Budapest, 1949. V kötet. 8. 15 Országgyűlési Napló. V kötet 972.

Next

/
Thumbnails
Contents