Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 681 nem példa nélküli a magyar történeti jogban, de olyan ideiglenes megoldásnak tartották, amelyet a régi állapot restaurációjának kell követnie.97 Különböző okokból, de azonosulni tudtak ezekkel a nézetekkel a vármegye lakosságának nagy többségét kitevő paraszti rétegek is. A Nagyatádi-féle parasztpárt az autonómabb személyiségű, saját birtokán gazdálkodó, öntudatos kisgazdák pártja volt, melynek természetes velejárója volt a szabad királyválasztás eszméje. Ezzel szemben a térségben nagy súlyt képviselő nagy- és középbirtokokkal, illetve azok legitimista birtokosaival patriarchális kapcsolatban lévő, jórészt törpe- és kisbirtokosokból álló zalai agrárnépességre inkább a régi jobbágyi mentalitás volt jellemző, amely mindig elfogadta és tisztelte a fensőbbséget.98 Ez látszik meg a politikai érdekérvényesítésben is. Számukra a mindennapi életben a paternalizmus elfogadott gyakorlat volt, és nemcsak a politikában, hanem a köznapi érintkezések során is, akár a közigazgatással kerültek kapcsolatba, akár az úri földbirtokosokkal. Ezt elősegítette a térség településszerkezete, különösen annak aprófalvas jellege. Ezek a kis közösségek a világtól elzárva élték mindennapjaikat, a külvilág felé gyakorlatilag semmilyen kapcsolattal nem bírtak. Politikai látásmódjukat döntően azok a személyek határozták meg, akik a társadalmi hierarchiában felettük álltak, vagyis a közigazgatási tisztviselő, a földbirtokos, a tanító és főként a pap. Ennek eredményeként fogadták el és követték azokat az elveket, amelyeket ezek a személyek határoztak meg vagy hirdettek, melytől eltérni már csak azért sem tudtak, mert a térség infrastrukturális elmaradottsága következtében (vasút hiánya, piac távolsága és elérhetetlensége, télen járhatatlan utak, sajtó és a civil szerveződések szinte teljes hiánya) nem is jutottak olyan információhoz, amely világlátásukon változtatott volna. Az így kialakult zárkózottság és az idegenekkel szembeni bizalmatlanság pedig a későbbiekben is nehezítette a nyitást, új politikai áramlatok bejutását. A megye politikai elitjének gerincét alkotó birtokos réteg természetesen nem gondolkodott minden kérdésben egységesen, körükben is időnként súlyos belső harcok dúltak. Összességében azonban világnézetüket az 1920-as években is olyan konzervatív vonások uralták, melynek társadalmi alapjait a feudális, rendi struktúra alkotta, politikai fundamentumát pedig a 19. század végének antikapitalista (agrárius) és antiliberális (rendi konzervatív) szemlélete. Ez a történeti magyar alkotmányosságból indult ki, mely szerintük öt intézményen nyugszik: egyfelől a vagyonalapú közéleti szereplést biztosító virilizmuson, amely garantálja a pozíciók betöltőinek alkalmasságát, s biztosítja egyrészt a „vezetésre termett nemzetfenntartó osztály” és az értékrendjével azo-97 IV Károly második, fegyverest összecsapást is hozó visszatérési kísérletének kudarca után Zala vármegye rövid, de annál érdekesebb állásfoglalást tett közzé: „A vármegye bizottsági közgyűlése dr. Farkas Tibor blizottsági]. tag indítványára kimondja, hogy IV Károly király Őfelsége bejövetele alkalmából követett magatartásáért senkit sem kíván üdvözölni. Ezek az események, amelyekről hű képet alkotni ma még senkinek sincs módjában, nem alkalmasak arra, hogy egyének vagy pártok céljaira kihasználtassanak.” ZVTB jegyzőkönyv, 1921. december 12. 32233. sz. 1949. jkv. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 264.) 98 Gergely Jenő-. Titkos választás és ellenforradalom - 1920. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998. Szerk. Földes György - Hubai László, Bp. 64.
