Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 677 kapcsán is: „A túl széles alapokra fektetett választási jog nem a demokratikus haladáshoz, hanem demagógiához és radikalizmushoz, végeredményben pedig forradalomhoz és az államalakulatok szétzülléséhez vezet. A titkos választójog nem felel meg a magyar ember természetének, kellő politikai iskolázottságra van ennél szükség és a titkos választójog nálunk csak arra lenne alkalmas, hogy az állami és társadalmi rend ellenségei egyesülve, újból megtámadják a polgári és társadalmi rendet.”85 Ellentétben a közigazgatási reformmal, amely Ferdinándy belügyminiszter lemondásával, s a vármegyék győzelmével zárult, ez a nézete már találkozott a Bethlen-kormány álláspontjával, ennek eredményeként születhetett meg a korszak parlamenti választásait 1938-ig szabályozó választójog. A közgyűlés azonban még a fentieknél is élesebben emelte fel szavát két olyan ügyben, amelyek politikai nézeteinek legérzékenyebb pontjait érintették, a földbirtok és a politikai katolicizmus kérdéseiben. Az 1920. évi földbirtokreform törvény éles harcban született meg, s messze nem tükrözte előterjesztőjének, a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapártnak és a vidéki parasztságnak a valós igényeit. A Nagyatádit minden szinten gáncsoló földbirtokos lobbi tevékenységének köszönhetően végül egy erősen megcsonkított törvény született, amelyet Nagyatádi csak azért támogatott, mert bízott a törvény továbbfejlesztésében. Erre 1923-ban lehetőség is nyílt, amikor megkezdődtek a törvény kiegészítését szolgáló törvényjavaslat, azaz novella előkészületei. A tervezet 1923. augusztus 9-én került a nemzetgyűlés elé és azonnal kiváltotta a nagybirtokosok heves ellenállását. A kérdésben Zala vármegye közgyűlése 1923 szeptemberében nyilvánított véleményt, elítélte a novella egész tervezetét, mert nézete szerint az 1920. évi földbirtok törvény „minden további törvény, vagy novelláris törvény kiegészítése nélkül is elég alkalmas arra, hogy a jogosultnak mutatkozó igények kielégíttessenek és a nemzet egyes osztályai között annyira óhajtott békét és együttműködést biztosítsa.”86 Az elutasítás okául a magántulajdon ősi szentségét és a termelés zavartalanságát hozta fel: „Erős meggyőződésünk szerint a magyar föld, amely nemzeti újjászületésünknek legbiztosabb alapja és záloga, csak akkor tudja a magyar hazával és annak minden rendű és rangú lakójával szemben hivatását teljesíteni, ha annak tulajdonosai, a tulajdonjog szentségében bízva, az őseiktől örökölt, sok válság és sorscsapás között verejtékezve megtartott honi röghöz ragaszkodva, mégis a múlhatatlanul szükséges áldozatokra a rendkívüli időhöz mérten elkészülve és szélsőséges izgatásoktól, mesterségesen szított ellentétektől megvédve, nyugodtan szentelhetik minden idejüket a termelés fokozására, s a magyar földben szunnyadó értékes energiák előteremtésére.”87 A törvényjavaslat parlamenti vitájában pedig — az ülésteremben a Nagyatádi Szabóval is polémiába keveredő — Farkas Tibor képviselő úgy fogalmazott, hogy „e javaslat, melyet a kormány idehozott, nem alkalmas arra, hogy megszüntesse a forradalmi mentalitást, mert hiszen ez a ja-85 ZVTB jegyzőkönyv, 1925. február 9. 2483. sz. 20. jkv. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 334—335.) 86 ZVTB jegyzőkönyv, 1923. szeptember 10. 20975. sz. 1549. jkv. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 320-321.) 87 Uo.
