Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
672 PAKSY ZOLTÁN hiszen Batthyány Pál, Eitner Zsigmond és Bosnyák Géza is mandátumot szerzett, utóbbi éppen Nagykanizsán. Ugyancsak őrizte mandátumát Darányi Ignác, az agrárius fellegvárnak számító Országos Gazdaszövetség elnöke, aki a koalícióban másodszor töltötte be a földművelésügyi miniszteri posztot. Mindez tehát arra utalt, hogy a XIX. század végén létrejött újkonzervatív áramlat a megyében olyan hegemón politikai erővé vált, amelynek vezetői a földbirtokosok és tisztviselők közül kerültek ki, szélesebb társadalmi bázisát pedig a velük együttműködő parasztság alkotta. Nézeteik természetesen nemcsak Zala megyére voltak jellemzőek. Kétségtelennek látszik azonban, hogy a politikai változásokban, s főként az újkonzervatív jobboldali irányzat kialakításában és azok képviseletében Zala vezérszerepet játszott. Erre a vármegye társadalmi - demográfiai viszonyai adnak magyarázatot. Ennek egyik tényezője egyfelől Zala homogén etnikai és vallási társadalomszerkezete, amely a muraközi vend - szlovén szegényparaszti népességet nem számítva magyar nemzetiségű és egységesen katolikus vallású. A másik elemet a lakosság túlnyomóan földműves - földbirtokos foglalkozású összetétele adja, s ezzel együtt a nagyobb polgári népességgel bíró városok hiánya. Végezetül a harmadik ok a földbirtokszerkezetben keresendő, Zala megyében ugyanis a dunántúli megyék között a legnagyobb arányt képviselte a 100 - 1000 hold közötti középbirtok. Ellentétben az alföldi vagy dél-dunántúli régióval, ahol a régi nemesség a török hódoltság után gyakorlatilag eltűnt, s a 18. század folyamán új, vegyes eredetű nemesi elit jött létre,72 Zalában a birtokosok jórészt a régi — részben még középkori eredettel is bíró — köznemesség leszármazottaiból, s nem birtokos parasztok vagy betelepültek közül kerültek ki. Mellettük a népesség gerincét a 10-15 holdnál kevesebb földdel rendelkező kis- és törpebirtokos parasztság alkotta, melyből következően nem akadt egyetlen társadalmi réteg sem, amely ellensúlyt tudott volna képezni a birtokos nemességgel szemben. A földből élők érdekei ráadásul sok vonatkozásban egybeestek, például az agrárius elvek érvényesítésében. Ez a magyarázata annak, hogy a zalai köznemesség 1848 után is a kezében tudta tartani a vármegye irányítását és képes volt az általa képviselt elvárásokat nemzeti érdeknek feltüntetni és elfogadtatni. * Az első világháborút követő évek az újkori magyar történelem legnagyobb társadalmi traumáit és válságát hozták. Jogosnak tűnik tehát a kérdésfeltevés: hogyan hatott, mennyiben változott vagy alakult át mindennek hatására a vidéki vármegyei élet, s főként annak hegemón politikai nézetrendszere? Hogyan reagált az eseményekre egy vármegye — köznemesi leszármazottak mellett iparos, kereskedő és polgári származású értelmiségi elemekkel kiegészült — politikai elitje?73 72 Odor Imre: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában. Baranyai történetírás 1990/1991. Szerk. Szita László, Pécs, 1992. 65. 73 A terjedelmi korlátok ezúttal lehetetlenné teszik, hogy a „politikai elit” kifejezés tartalmát részletesen vizsgáljuk, például a vármegyei közgyűlés összetételének elemzésével. Utóbbi intézmény jegyzőkönyveinek tanulmányozása azonban kétségtelenné teszi, hogy annak hangadó elemei a neme-
