Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655

672 PAKSY ZOLTÁN hiszen Batthyány Pál, Eitner Zsigmond és Bosnyák Géza is mandátumot szer­zett, utóbbi éppen Nagykanizsán. Ugyancsak őrizte mandátumát Darányi Ig­nác, az agrárius fellegvárnak számító Országos Gazdaszövetség elnöke, aki a koalícióban másodszor töltötte be a földművelésügyi miniszteri posztot. Mindez tehát arra utalt, hogy a XIX. század végén létrejött újkonzervatív áramlat a me­gyében olyan hegemón politikai erővé vált, amelynek vezetői a földbirtokosok és tisztviselők közül kerültek ki, szélesebb társadalmi bázisát pedig a velük együttműködő parasztság alkotta. Nézeteik természetesen nemcsak Zala megyére voltak jellemzőek. Kétség­telennek látszik azonban, hogy a politikai változásokban, s főként az újkonzer­vatív jobboldali irányzat kialakításában és azok képviseletében Zala vezérsze­repet játszott. Erre a vármegye társadalmi - demográfiai viszonyai adnak ma­gyarázatot. Ennek egyik tényezője egyfelől Zala homogén etnikai és vallási tár­sadalomszerkezete, amely a muraközi vend - szlovén szegényparaszti népessé­get nem számítva magyar nemzetiségű és egységesen katolikus vallású. A má­sik elemet a lakosság túlnyomóan földműves - földbirtokos foglalkozású össze­tétele adja, s ezzel együtt a nagyobb polgári népességgel bíró városok hiánya. Végezetül a harmadik ok a földbirtokszerkezetben keresendő, Zala megyében ugyanis a dunántúli megyék között a legnagyobb arányt képviselte a 100 - 1000 hold közötti középbirtok. Ellentétben az alföldi vagy dél-dunántúli régióval, ahol a régi nemesség a török hódoltság után gyakorlatilag eltűnt, s a 18. század folyamán új, vegyes eredetű nemesi elit jött létre,72 Zalában a birtokosok jórészt a régi — részben még középkori eredettel is bíró — köznemesség leszármazot­­taiból, s nem birtokos parasztok vagy betelepültek közül kerültek ki. Mellettük a népesség gerincét a 10-15 holdnál kevesebb földdel rendelkező kis- és törpe­­birtokos parasztság alkotta, melyből következően nem akadt egyetlen társadal­mi réteg sem, amely ellensúlyt tudott volna képezni a birtokos nemességgel szemben. A földből élők érdekei ráadásul sok vonatkozásban egybeestek, példá­ul az agrárius elvek érvényesítésében. Ez a magyarázata annak, hogy a zalai köznemesség 1848 után is a kezében tudta tartani a vármegye irányítását és képes volt az általa képviselt elvárásokat nemzeti érdeknek feltüntetni és elfo­gadtatni. * Az első világháborút követő évek az újkori magyar történelem legnagyobb társadalmi traumáit és válságát hozták. Jogosnak tűnik tehát a kérdésfeltevés: hogyan hatott, mennyiben változott vagy alakult át mindennek hatására a vi­déki vármegyei élet, s főként annak hegemón politikai nézetrendszere? Hogyan reagált az eseményekre egy vármegye — köznemesi leszármazottak mellett iparos, kereskedő és polgári származású értelmiségi elemekkel kiegészült — politikai elitje?73 72 Odor Imre: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában. Baranyai történetírás 1990/1991. Szerk. Szita László, Pécs, 1992. 65. 73 A terjedelmi korlátok ezúttal lehetetlenné teszik, hogy a „politikai elit” kifejezés tartalmát részletesen vizsgáljuk, például a vármegyei közgyűlés összetételének elemzésével. Utóbbi intézmény jegyzőkönyveinek tanulmányozása azonban kétségtelenné teszi, hogy annak hangadó elemei a neme-

Next

/
Thumbnails
Contents