Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
668 PAKSY ZOLTÁN ékelve csakis úgy állhat fenn, ha a legitim alapon áll, amelynek inkarnációja a kereszténység, és nem azon az alapon, hogy az erősebb elnyomja a gyengébbet.”57 „A néppárt, amely párthoz tartozni szerencsém van, politikai programjába a legridegebb agrárizmust vette be. Mi azt tartjuk, amit az a német író mond, hogy az állam olyan, mint a fa, amelynek gyökere a földmívelési osztály és ágai az egyéb társadalmi osztályok. Hogyha elhervad egy gally és egészséges a gyökér, akkor van arra kilátás, hogy új gallyat fog még hajtani, de hogyha elsorvad a gyökér, elszárad a fa és új életre többé kilátás nem lehet.”58 Támadásaik egyik legfontosabb célpontja az új vállalkozói, kapitalista gazdasági rendszer volt, s különösen károsnak tartották a tőzsde működését. „Arra kérem a miniszter urat, hogy terjesszen be egy törvényjavaslatot a gabonabörzére nézve, amely két szakaszból áll. Aki papirosbúzát vesz vagy elad, először botoztassék meg és másodszor minden lelkiismeret furdalás nélkül akasztassák fel.”59 60 Mindez azonban nem jelentette felfogásukban a társadalmi állapotok mozdulatlanságához való ragaszkodást, hanem — a reformkori fontolva haladás mintájára és a hagyományos konzervatív felfogás szerint — támogatták a lassú és óvatos reformokat, illetve fejlődést. Jól láthatóak ezek az elvek a vármegye főispánjának ünnepi beszédében, amelyet 1903-ban, a Deák Ferenc születésének 100. évfordulóján rendezett díszünnepségen mondott. Ebben kiemelten méltatta a Deák legfőbb művének tekintett kiegyezést, mellyel helyreállt a magyar állam alkotmányos rendje, majd így folytatta: „S ha van az evolúció tanának jogosultsága, T. K[öz]gy[űlés], úgy az a nemzetek életében van meg, - ezt Deák Ferenc igen jól tudá, mert a modern államéletnek fejlődése megállást nem tűr el, ha a megállással egyúttal elmerülni nem akar, és nincsen és nem lehet olyan törvény, institúció vagy alkotmány, amelyik a kornak — társadalomnak, művelődésnek — bel és külső nagy, nemzeti jogos törekvéseknek evolúciójához alkalmazkodni ne volna kénytelen. És aggódó lélekkel állok meg itt T. Kgy! És azt hiszem, ezen komoly hazafiúi aggodalom mindnyájunkban közös, mert a fel nem tartóztatható evolúció a közel négy évtizeden át lassan fejlődő nemzeti életünknek, midőn friss levegőt, új lökést kíván adni, vajon meg tudjuk-e tartani a kellő mértékét annak, hogy ezen fejlődés alkotmányos institúciónk keretében elhelyezkedjék? Avagy szét fogja zúzni azokat ? De vajon azért-e, hogy a romok új lépcsőket képezzenek alkotmányos szabadságunk ideálja felé, vagy azért, hogy a romok eltemessék nemcsak fejlődésünket, de szabadságunkat is?”eo E szavak nemcsak arra utalnak, hogy a politikai elit elítélte a radikális társadalmi változtatásokat, hanem már hangot adott annak a bizonytalanság és kétely érzésének is, hogy vajon a dualista Magyarország társadalmi-politikai fejlődése egyáltalán jó úton halad-e? Ezeknek az újkonzervatív politikai erőknek a társadalmi bázisát a bene possessionatus utóda, a nemesi eredetű földbirtokos és tisztviselő réteg, a dzsentri 57 Képviselőházi Napló 1899. március 16. XXI. kötet, 55. 58 Képviselőházi Napló, 1901. február 5. XXIII. kötet, 37. 59 Képviselőházi Napló 1901. február 5. XXIII. 37. „Nóta bene, hozzá kívánom még tenni, hogy valláskülönbség nélkül, mert én nem gyanúsítok vallást.” Tette még hozzá Farkas képviselő. 60 ZML Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve, (a továbbiakban ZVTB jegyzőkönyv) 1903. október 17. 960. sz. (Kiemelések az eredetiben.)
