Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 661 és intenzívebben kapcsolódjon be az ellenzék munkájába.28 Az ő évi jövedelmük 1500 forint körül alakult, 1854-ben pedig, amikor eladta a birtokát, az 50 ezer forint értékű tulajdont 15 000 forint adósság terhelte.29 Az 1840-es években vált egyre láthatóbbá, hogy a nemesség jövedelmeinek tetemes részét teszik ki a hivatalvállalásból adódó bevételek. Abban az időben a főszolgabírói tisztség évi 400, az alszolgabírói vagy esküdti állás pedig 200 forinttal járt (melyhez nyilván egy sor nem regisztrált jövedelem is kapcsolódott).30 Érdemes ezzel összehasonlítani az 1000 hold körüli birtokok — a gazdálkodási mód és a föld jellegétől függő — 1000-3000 forint körüli hozamát. A birtokos nemesség hivatali állásokkal való összefonódását mindemellett az a tény is bizonyítja, hogy a megye több járásában a szolgabírói hivatal nem is rendelkezett saját épületekkel, a fő- és alszolgabírók az ügyeket kúriáikból intézték.31 Az 1840-es években a zalai nemesség jelentős részének szemléletét továbbra is a hagyományos rendi alkotmányos felfogás jellemezte, melyet azonban Deák zseniális politikai lépéseivel igyekezett a korabeli liberális elvek terjesztésének szolgálatába állítani. Taktikájának lényege az volt, hogy a legfontosabb követeléseket, mint az ősiség és a hitbizományok eltörlését, az örökváltság bevezetését stb. úgy állította be, mintha az nem lenne más, mint az ősi törvényeknek a modern kor kihívásaihoz való hozzáigazítása.32 Ez gyakran vezetett a megyén belül súlyos konfliktusokhoz, sőt még az ellenzék megosztottságához is, melyen azonban a Deák és Csány vezette liberálisok mindannyiszor úrrá tudtak lenni. Tevékenységük arra irányult, hogy a megye nemesi notabilitását megnyerjék, hiszen a nemesség alsóbb rétegei képtelenek voltak önálló állásfoglalásra. Az 1840-es években a kormányzat éppen ezt a helyzetet igyekezett a visszájára fordítani, amikor megkísérelte a kisnemességet fizetett ügynökei révén olcsó propagandával, etetéssel és itatással befolyásolni. Ez az akció azonban csak rövid távon bizonyult eredményesnek, s az udvar csak azt érte el, hogy a birtokos nemesség ismét egységesen szállt szembe a kormányzattal és támogatta a reformellenzéket. így sikerült a konzervatív tábort, annak 1843-as győzelme után ismét háttérbe szorítani és 1847-re ismét a liberálisok vették át a megye politikai irányítását.33 Győzelmüket ezúttal is annak köszönhették, hogy a konzervatív tábor nem rendelkezett sem széles látókörű vezetőkkel, sem politikai programmal. Vezetőinek célját kizárólag a befolyásos vármegyei pozíciók megszerzése jelentette, programját pedig a liberális követelések elutasítása.34 A zalai nemesi társadalom állásfoglalásait tehát az 1830/40-es évek politikai küzdelmeinek eseményei alakították. Az erősödő uralkodói önkényre vagy a tör-28 Molnár András: Deák Ferenc birtokai. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg, 1993. Zala Megyei Levéltár, (Zalai Gyűjtemény 34.) 41-75. 66. 29 Uo. 72-73. 30 Molnár A.: A „zalai ágyúzás” i. m. 1227. 31 Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849-1854. Levéltári Közlemények, 1986/1. 96. 32 Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék. In: Zala megye ezer éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére. Szerk. Kostyál László, [Zalaegerszeg, 2001.] 145-146. 33 Molnár A.: „Vágtatok” és „fontolva haladók” i. m. 194^195. 34 Molnár A.: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása i. m. 56.
