Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 659 szűk látókörű, érdekelvű álláspont 1839-ben módosult, döntően olyan személyeknek köszönhetően, akik e szemléleten túllépve, jóval szélesebb, nemzeti, sőt európai összefüggésben értelmezték az aktuális politikai kérdéseket és a liberális elvek hazai érvényesítésén fáradoztak. E személyek közé tartozott az 1848/49-es kormánybiztos és miniszter Csány László, a megyei politikai ügyekben aktívan részt vevő Kisfaludy Sándor, de legfőképpen a fiatal kehidai földbirtokos, Deák Ferenc. Az 1839-ben összeült országgyűlés zalai követutasításait már Deák dolgozta ki, aki személyes képességeinek köszönhetően az évtized közepétől a megye hangadó politikusai közé tartozott. Tevékenysége révén vált Zala a reformkori Magyarország egyik fontos megyéjévé, amelynek álláspontja döntően határozta meg az ellenzék fellépéseit.21 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a megye politikai elitje, azaz nemessége maradéktalanul a magáévá tette volna ezeket az elveket. Mivel nézetük alapját az uralkodói önkénnyel való szembenállás határozta meg, támogattak minden olyan mozgalmat, amely hasonló elveket fogalmazott meg, a konzervatív rendi-nemesi szemlélet ezen a ponton esett egybe a polgári liberalizmus elveivel.22 Kétségtelen, hogy a megye műveltebb, hivatalt viselő, táblabíró, birtokos rétegének egy része — különösen a fiatalabb generáció — a liberális elvek egy jelentős részével azonosult és azt meggyőződéssel vallotta. Közéjük tartozott Deák és Csány mellett például Csertán Sándor földbirtokos, 1848-as kormánybiztos vagy Zalabéri Horváth János alispán, de velük rokonszenvezett a főispáni tisztséget 1835-től leváltásáig, 1845-ig betöltő Batthyány Imre is. Velük szemben azonban mindvégig létezett egy igen erős konzervatív tábor, amelynek a feje az 1840-es években Hertelendy Károly, korábbi országgyűlési követ volt. Érdekeiket a legmarkánsabban 1843-ban tudták érvényesíteni, amikor a megyegyűlésen sikerült megtorpedózniuk a liberális tábor ellenében a nemesi adózás tervezetét, melynek eredményeként Deák vissza is lépett a követjelöltségtől. A fordulat hátterében azonban nemcsak a konzervatív nemesség fellépése állt, hanem egy náluk jóval tekintélyesebb intézmény, a katolikus egyház beavatkozása is. Zichy Domokos veszprémi püspök komoly összeget adott a kisnemesség mozgósítására és befolyásolására, akciója mögött pedig ott állt az esztergomi érsek, Kopácsy József támogatása.23 Állásfoglalásuk két okból eredeztethető, egyfelől a katolikus egyház ismert ellenkezése a korabeli liberális elvek ellen, például az állam és egyház szétválasztását vagy az egyház hatalmi pozícióinak megszüntetését szorgalmazó javaslatok ügyében. Ezért működtek együtt a kormányzattal és igyekeztek az ellenzék egyik legtekintélyesebb vezetőjét, Deákot megfosztani a politikai szereplés lehetőségétől. A má-21 Uo. 6-7. 22 Szekfű megfogalmazásában: „A magyar liberalizmus negyvenes évekbeli fejlettségének fokán [...] nem a liberális doktrínáknak, inkább csak a nemzeti aspirációknak radikális végrehajtását követelte. [...] A radikalizmus tehát nálunk nem elvekben, hanem nemzeti vonatkozásokban, közjogi programokban, egészben véve, mondjuk ki e megfigyelést, melyet el nem utasíthatunk magunktól: érzelmekben és formákban, hangulatban nyilvánult meg. A radikalizmus nálunk egyszerűen a nemzeti szenvedélyeknek politikára való átvetítése volt.” Szekfű GyHárom nemzedék i. m. 132-133. 23 Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson. Levéltári Szemle 37. (1987) 2. sz. 49-50.
