Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
626 DEÁK ÁGNES ni, amiben természetesen nagy szerepet szántak a politikai sajtónak: a jelen viszonyok között a közvéleménynek a sajtó adhatja azon irányt, melyen haladva feladatunk nagy kérdése, a kedélyek kibékítése megoldásához közelebb vezettethetik” - fejtegette Pálffy.1 Ennek megfelelően mind a kancellár, mind a helytartó számára kiemelt fontossággal bírt a sajtóirányítás és -felügyelet ezekben az években. A magyarországi sajtó történetével foglalkozó szakmunkák mind megállapítják, hogy Magyarországon 1867-ig (Erdélyben egészen 1871-ig) az 1852. május 27-én kiadott sajtópátens maradt érvényben, s majd csak 1867. március 17-én lépett újra életbe az 1848:18. törvénycikk, különféle végrehajtási rendeletekkel módosított formában.2 Történt ez pedig annak ellenére, hogy Forgách kancellár, majd az 1864. április végén a kancellári székben őt követő Zichy Hermann gróf is kidolgoztatott beosztottjaival egy sajtórendtartási javaslatot, melyet mindketten arra szántak, hogy egy következő országgyűlési rendezésig ideiglenesen iránytűként szolgáljon e területen. Mindkettejük kísérlete azonban — ha különböző okokból is, de — sikertelen maradt, mindazonáltal az általuk ajánlott sajtószabályozások élesebb megvilágításba helyezik a provizórium kori magyarországi politikai igazgatás mozgásterének változó határait, korlátáit és a korlátokon belüli alternatívákat egyaránt. A sajtóirányítás problémái 1860-1861-ben Az 1860. októberi diploma kibocsátása után a sajtóirányítás korábbi elvei és intézményei is azonnal heves vita tárgyává váltak. Mindenekelőtt a sajtófelügyeletet is kezükben tartó császári rendőri hatóságok hivatalnokai találták magukat heves össztűz alatt. A diploma a rendőri ügyeket továbbra is az összbirodalmi ügyek közé sorolta, így a magyarországi intézményi átalakulás a korábbi öt kerületi központban működő rendőrigazgatóságokat (Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Temesvár) és a politikai szempontból fontos két nagyvárosban fenntartott rendőrbiztosságot (Arad, Debrecen) nem érintette. Az előírások szerint hatáskörükben csak annyi változás történt, hogy az adott településen a rendfenntartás funkcióit átadták a megalakuló helyi városi tanácsok felügyelete alá tartozó városkapitányságoknak, de a sajtófelügyeletet mint a „magasabb”, azaz az államrendőrséghez tartozó feladatot továbbra is a maguk számára tartották fenn. A megalakult megyei és városi hatóságok azonban sor-1 Pálffy jelentése Forgáchhoz, Buda, 1862. júl. 9. Nemzeti Levéltár, Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL) Abszolutizmus kori levéltár, D 185 Magyar királyi udvari kancellária, elnöki iratok 1862:523. Minden levéltári forrást modernizált helyesírással közlök. 2 Vö. Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Bp. 1887.; Dezsényi Béla: Az időszaki sajtó története a Dunatáj országaiban. Bp. 1947.; A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 2. köt. 1849-től 1945-ig. Összeállította Kovács Máté. Bp. 1970. 15-73.; Buzinkay Géza: Az intézményesített polgári sajtó megszületése idegen abszolutizmus alatt. In: A magyar sajtó története II/l. Szerk. Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Bp. 1985. 291-292.; Révész T. Mihály: A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867-1875. Bp. 1986. 22-23.; Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bécs - Budapest - Prága. Bp. 2002. 31-50.; Lipták Dorottya: Die Rolle der Zensur im Verlags- und Pressewesen Ungarns im 19. Jahrhundert. In: Libri Prohibiti. La censure dans l’espace habsbourgeois 1650-1850. Edité par Marie-Elizabeth Ducreux et Martin Svatos. Leipzig, 2005. 55-72.; Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918. Bp. é.n. [2008] 31., 58-61.
