Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban II. Csanádi egyházmegyés tábori lelkészek 1848/49-ben III/585
594 ZAKAR PÉTER it eltiltja a házasságtól, vagy lehetetlenné teszi azt számukra”.63 Kossuth Lajos maga is felajánlotta az utolsó rendi országgyűlésen (1847-1848) segítségét a cölibátus eltörlése érdekében. 1848-ban azután — a sajtószabadság életbe lépését követően — számos katolikus pap adott ki cölibátus-ellenes röpiratokat (Hegedűs Pál, Hanák [Szerencspataki] János, Szabó Richárd, Schwendtner Mihály stb.) a kötelező cölibátus eltörlésétől remélve az egyháziak erkölcsiségének megszilárdulását és a papi hivatások számának növekedését.64 A kötelező nőtlenség eltörlése a radikális papság szemében általános gyógyírnak tűnt az egyházzal szemben tornyosuló kihívások tömegével szemben. Hegedűs Pál Csanádi egyházmegyés pap, Magyari tanár társa a temesvári papneveldében, ezt így fogalmazta meg egyik munkájában: „A nőtlenség eredendő bűne a papságnak, melyből a többiek sarjaznak; és temetője, melyben erényei és elmetehetségei porlanak.”65 Magyari Alajos véleménye azért sem tűnik meglepőnek, mert a forradalmat megelőzően az egyháztörténetet kifejezetten jozefinista, sőt mérsékelten janzenista szellemben tanító Radics Pál sem mulasztotta el a temesvári papnövendékeket az ellenérvekkel megismertetni. Az előadott tananyag szerint a cölibátus gyakorlatát továbbra is meg kell őrizni, noha Dudics András pécsi püspök és I. Ferdinánd azt el szerette volna törölni.66 Fábry Ignác püspöki helynök Magyari felszólalását követően, április 8-án már nyilatkozatot kért az érintettől a történtekről, de akkor még szentszéki eljárás nem indult az ügyben.67 Magyari Alajos sérelmesnek találta, hogy Kossuth Lajos javaslatára az országgyűlés december 20-i ülésén nem csak a szabadságharcban elesett hősökért tartandó gyászmiséről rendelkezett, hanem az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a klérussal kapcsolatban is felszólítást intézett a képviselőkhöz. „És méltóztassanak megparancsolni a klérusnak — mondta többek között Kossuth —, melyről elvárom, hogy jövendőre nézve pontosabban teljesítse kötelességét, mely a népnek lelkesítésében áll (dörgő helyeslés), hagyja meg a képviselőház a klérusnak, hogy tegye meg ezt mindenütt a hazában.”68 Mivel Magyari sérelmesnek találta ezt a felszólítást, Simándon, 1848. december 28-án egy választ fogalmazott meg Kossuthnak, amit egy hírlap (feltehetően a Nemzeti Újság) útján kívánt nyilvánosságra hozni. Nyílt levelében utalt arra, hogy a Csanádi szentszék ellenállt a temesvári vár, illetve Rukavina tábornok követeléseinek, Róka József általános helynököt pedig a császáriak már törvényen kívülinek nyilvánították. Ezt követően a Csanád megyei papság további szerepét méltatta: 63 Horárik János harca a hierarchia és az egyház ellen az 1841-1845 években. Ford. bev. jegyz.: Bohó Róbert - Tordai György. Budapest, 1956. 67. 64 Zsigovits Béla-. A papi nőtlenség (coelibatus) története Magyarországon. Budapest, 1914. 100-115. 65 Hegedűs Pál\ Van-e az egyháznak szüksége,, és mire? Szeged, 1848. 42. 66 Kováts: A Csanádi papnevelde története... i. m. 271-272. 67 Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 709. 68 Andics Erzsébet-. Az egyházi reakció 1848 - 49-ben. Budapest, 1949. 62. Kossuth beszédét közli: Kossuth Lajos Összes Munkái (KLÖM) XIII. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Első rész 1848 szeptember - december. S. a. r.: Barta István. Budapest, 1952. 814-816.
