Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
580 SULI ATTILA körüli erő csekély, és nem is egészen fegyverzett. így nem álla az, hogy Beöthy orszjágosl biztos úr vagy akárki más, visszatartotta volna a fegyveres erőt.” Ha Czetz kisebb távolságról, illetve nagyobb erők birtokában nem merte megkockáztatni a Nagyenyed védelmét, akkor ez megítélésem szerint Beöthytől sem várható el. Véleményem szerint a rendelkezésre álló katonai alakulatokkal nem lehetett megvédeni minden települést, így a román etnikai tömbbe beékelődött szórvány magyarság mindvégig ki volt szolgáltatva. Szintén tisztázásra szorul Beöthy lemondásának körülménye. A kormánybiztos ennek elsődleges okát a betegségében jelölte meg. Azt a rendelkezésre álló forrásokból egyértelműen tudjuk, hogy Beöthy tényleg súlyos beteg volt. Az is tény, hogy a Bemmel való konfliktus, illetve a magyar települések elpusztítása sokkolták a teljhatalmú biztost. Tisztábban kellett lennie, hogy itt rengeteg teendő van és óriási szervezőmunkára van szükség. Erre azonban egy olyan ember, aki kínzó fájdalmai miatt a nap nagy részében tétlenségre van kárhoztatva, nem alkalmas. Ezzel Beöthy is tisztában volt, és ezért kérte a felmentését. Megítélésem szerint Beöthy nem a betegségével takargatta lemondásának igazi okait, erre ugyanis neki semmi szüksége nem volt. A közte és Kossuth között lévő bizalmas és baráti viszony ugyanis ezt teljesen indokolatlanná tette. Arra sincs bizonyíték, hogy Kossuth elégedetlen lett volna Beöthy működésével, és ennek következtében egy erélyesebb vezetőt küldött volna Csány László személyében. A polgári és katonai hatalom ellentéte éppen Csány alatt teljesedett ki, Bem politikájával szemben pedig maga Kossuth is fellépésre kényszerült. A szórványban lévő magyar települések védelme a későbbiek folyamán sem nyert megoldást. Csány ugyanazt a politikai irányvonalat követte mint Beöthy, az-az az Országos Honvédelmi Bizottmányét. A Bihar megyébe visszavonuló Beöthy főispánként a továbbiakban is segítette Erdély szabadságharcát. Felügyelte és támogatta a megyei szabadcsapatok és honvédzászlóaljak szervezését, ezek az alakulatok pedig a megalakulásuk után vagy Zaránd megyébe, vagy Erdélybe kerültek.41 A RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA Aradi Ereklyemúzeum, Aradi Ereklyemúzeum. Okmánytár az Aradi Ereklyemúzeum iratanyagából- (1836-1892) Szerkesztette: Hermann Róbert. 2012. Asztalos, 1928 Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp, 1928. Bakk, 1896 Szentkatolnai Bakk Endre: Kézdivásárhely, s az ottani Jancsó családok története. Kézdivásárhely, 1896. 41 Irmédi-Molnár, 1938. 95-97.; Beöthy nemzetiségi politikájának megítélésére: Czetz, 1850. 264.; Kovács, 1979. 170-202. p.; Göllner, 1967. 209. p. és 220-221. p.; Nagyenyedre: Dragomir, 1946. III. 270-273. Dobozy István levele Kossuthoz. Kolozsvár, 1849. január 14.; Czetz, 1850. 129.; Szilágyi, 1891. 39.; Egyed, 2010. 309-321.; Dragomir, 1946. III. 299-300. Tóth Ágoston alezredes levele Kossuthoz. Kolozsvár, 1849. január 29.; Hermann, 1998. II. 151-152. Csány László jelentése Kossuth Lajoshoz. Kolozsvár, 1849. január 31.; Beöthy lemondásának körülményeire: Irmédi-Molnár, 1938. 98.; Egyed, 2010. 348-350.
