Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547

Az enyedihez hasonló szerencsétlenség történt Járán is. Bár a lakosok január 15-én segítséget kértek, ez későn érkezett meg, így a falu magyar lakóit a román felkelők lemészárolták, házaikat felgyújtották, javaikat pedig felprédálták. A faluba benyomuló magyar csapatok tűzharcba keveredtek a román lakosokkal és felkelőkkel, akik közül többet megöltek. Ekkor jelent meg a falu határában egy román felkelő csapat, amely azonban alulmaradt a magyar alakulattal szemben és 53 főt veszítettek. Az eseményről január 16-án küldött jelentést Beöthynek Czetz, aki immár keményebb fellépést javasolt a havasi román felkelőkkel szemben. Felmerül a kérdés, hogy mit tett Beöthy a további veszély megelőzése érdekében? Rendeletet intézet Erdély lakóihoz, amelyben vadászcsapatok alakítására szólította fel őket, valamint katonai segítséget kért a partiumi megyéktől is. Minden nélkülözhető erőt Tordára, és más magyar településre küldött.20

A román felkelők pusztításai természetesen nagy hatást gyakoroltak az országos teljhatalmú biztos nemzetiségi politikájára. Ha január 2-án még csak kételyei voltak Bem amnesztia politikáját illetően, január 15-től fogva már a nyílt elutasítás álláspontján volt, szorgalmazva a román felkelőkkel szembeni erélyesebb fellépést. Nézetének változását hűen tükrözik a Honvéd hasábjain január 18-án megjelent felhívásának sorai: „A bűnbocsánat meg nem termette maga gyümölcseit. A vad elem dühöngve pusztít, ártatlan vérrel öntözi e földet. És míg a magyar sereg győzelmesen halad, s új babérokat tűz halántékaira: Addig a fő város közelében, hol annyi okunk volt az ádáz vésznek lecsilapultát várni, városok és falvak dűlnek romba.

Biztosítékunkra itt hagyott sergeink mindent elkövetnek, meggátolni a veszélyt, de részint a távolság, részint a késedelmes tudósítások ezt tenniek nehezíti, ...”21

A szászokkal szembeni politikáját — Kossuth utasítására — már kezdetektől fogva a kemény fellépés jellemezte, ugyanis 1848. október 18. óta a szászság immár nyíltan a magyar kormánnyal szembenállók oldalára állt. A szász nemzetőrség, amely 1848 tavaszától alakult és soraiból gondosan kizárta a magyarokat immár fegyveres szerepet is vállalt az osztrák csapatok mellett. Az 1848. október 23-án Marosvásárhely ellen vonuló Gedeon József tábornok hadosztályában 700 szász nemzetőr is volt. E mellett felajánlották egy 1253 fős vadászzászlóalj kiállítását is, melybe a szász iíjak lelkesen jelentkeztek. Az utóbbi alakulat a brassói helyőrség kötelékébe került.A Puchner által 1848. november közepére elfoglalt Erdély területéből egy saját Markt grófságot kívántak létrehozni a vezetésükkel. E mellett a Kolozs, Doboka és Torda megyei szász lakosságú falvakat Beszterce-vidékhez kívánták csatoltatni. 1848. december közepén azonban megindult a magyar ellentámadás, 1849 januárjában Bem csapatai már Nagyszebeni fenyegették, ami nem kevés rémületet keltett mind Puchnerben, mind a szász vezető körökben. Az erdélyi főhadparancsnok ösztönzésére NagyszeBEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 559

20 Czetz január 16-án, Tordáról írt jelentését közli: Dragomir, 1946. III. 275-276.; Beöthy jelentése az eseményekről az Országos Honvédelmi Bizottmány részére: MOL H.2. 701/E. Kolozsvár, 1849. január 16.; Beöthy további intézkedéseiről: Egyed, 2010. 318-319.

21 Honvéd, 19. sz. 1849. január 18. 74.