Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
550 SULI ATTILA sor- és honvédalakulatokkal megerősített erdélyi magyar haderő élére Józef Bem vezérőrnagy került, aki nagy energiával látott neki a hadtestének újjászervezéséhez. A december 19-én meginduló magyar ellentámadás eredményeként sikerült stabilizálni a helyzetet, illetve a magyar erők benyomultak Eszak-Erdélybe. Talán szimbolikus jelenségként is felfogható, hogy éppen az előbbi napon kelt az Országos Honvédelmi Bizottmány azon rendelete, amelyben Beöthyt Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezte ki. Hatásköre Erdélyen kívül Bihar, Szabolcs, Szatmár, Közép-Szolnok, Zaránd megyékre, illetve a Hajdú-kerületre és Kővár-vidékre, valamint a fenti törvényhatóságokban fekvő szabad-királyi városokra terjedt ki. Ezen kívül az erdélyi hadműveletek sikere érdekében intézkedési joggal rendelkezett még Máramaros, Ugocsa, Bereg, Arad, Csanád, Békés megyék, illetve a Jászkun-kerületek felé. Kinevezésével az eddigi erdélyi kormánybiztosok megbízatása megszűnt, kivéve Hodossy Miklóst, aki a továbbiakban is az erdélyi hadsereg ellátásáért felelős kormánymegbízott volt. Beöthynek joga volt az egyes törvényhatóságok felé kormánybiztosokat kinevezni, akik a legszigorúbb engedelmességgel tartoztak neki.3 A fentiekben felvázoltam, hogy Kossuth számára miért volt Beöthy ideális személy Erdély kormányzására. Volt azonban egy emberi tényező, amely Beöthy működését befolyásolhatta: több éve nagyon súlyos betegségben szenvedett, amelynek legfontosabb tünete kínzó mellgörcse volt. Ez a betegség erdélyi működése alatt ismételten kiújult.4 Beöthy Ödön rövid kormánybiztosi működése az eddigi történeti irodalomban — Egyed Ákos korszakalkotó monográfiája kivételével — nem sok helyet kapott. Kővári László 1861-ben kiadott összefoglaló történeti munkájában mindössze néhány rendeletét ismerteti. Hegyesi Márton életrajzában csak néhány sort szentelt a témakörnek Hegyesi szerint Beöthy lemondásának elsődleges oka a Bemmel való ellentéte volt. Ezt a felfogást képviselte Supka Géza is, aki Beöthy a radikális magyar politika egyik meghatározó képviselőjének tartotta, hangsúlyozva a délvidéki kormánybiztossága alatt elért eredményeit. Szintén a lengyel tábornokkal való ellentétet emelte ki Kovács Endre az 1979-ben megjelent Bem monográfiájában. Kovács szerint a francia konvent biztosok szerepkörében pózoló Beöthy képtelen volt megérteni az erdélyi fővezér magasabb szempontjait. Beöthy működésének legátfogóbb és legalaposabb elemzését Egyed Ákos végezte el az 1998-1999-ben megjelent Erdély 1848-1849. című művében. Egyed Ákos munkája kellőképpen reprezentálja azt, hogy a magyar kormány 1849. évi erdélyi politikájának alapjait Csány László mellett Beöthy rakta el, és rövid kormánybiztossága alatt meghatározó események történtek az országrész múltja szempontjából. Egyed Ákos szerint Beöthy működésében 3 KLÖM XIII. 687-688. Kossuth Lajos levele Beöthy Ödönhöz. Budapest, 1848. december 9.; Az 1848. decemberi erdélyi politikai és katonai helyzetről összefoglalóan: Hermann, 2001. 172-179. és Egyed, 2010. 283-290.; A Beöthy kinevező rendeletet közli: KLÖM XIII. 810-811. Budapest, 1848. december 19.; Hodossy Miklós hatáskörére: KLÖM XIII. 811. Értesítés Hodossy Miklósnak Beöthy Ödön teljhatalmú erdélyi kormánybiztossá történt kinevezéséről. Budapest, 1848. december 19. 4 Beöthy betegségéről: MOL H.2. 1488/849. Grosz Frigyes megyei orvos igazolása. Nagyvárad, 1849. február 3.
