Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
548 SULI ATTILA ember, fiatal lélekkel. Ósz fej 25 éves energiával.” Dósa Elek, a marosvásárhelyi református kollégium híres jogtanára ezzel szemben így vélekedett Beöthyről: „Böjti a kiszámíthatatlanságig betyár s paraszt volt.” A hagyományos erdélyi értékeket valló Dósa nem tudta elfogadni, hogy a br. Vay Miklóst követő erdélyi teljhatalmú kormánybiztosok kizárólag a magyar kormány intézkedéseit hajtották végre, a helyi hatalmi elit mellőzésével. Beöthy azért is gyűlöletes lehetett a szemében, mert ő hívta életre az általa annyira kritizált szabad- és vadászcsapatokat. Életrajz írója, Hegyesi Márton azt emeli ki a jellemvonásai közül, hogy Beöthy „.. ..épen olyan volt a magánéletben, mint a közélet porondján: nyugtalan, zsémbes természetű, ingerlékeny véralkatú, azonban önzetlen, s a nehéz helyzetekben magát mérsékleni tudó.” A forradalom és szabadságharc alatt — Pálffy János emlékezései szerint — mindvégig Kossuth feltétlen híve volt, a feltétlen győzelemben még az orosz intervenció alatt is bízott. E Szathmáry Károly, aki a 31. honvédzászlóalj őrmestereként, Tóth Ágoston alezredes irodáján dolgozott így jellemezte őt: „A csúcsai sereggel bevonult az Erdély részére kinevezett kormánybiztos, Beöthy Ödön is. Termetéért, mozgékonyságáért és peczkes lépéséért „kis káplárnak” szokták elnevezni....Különben a kis káplár, — igazat szólva — olyan ember volt, kivel nehéz volt egy könnyen megférni. Szenvedélyes, mérges és gunyoros természet, ki ha más nem volt, tükör elé állva önmagát gúnyolta ki.” Szathmáry szerint Kossuth a Bemmel való ellentéte miatt „később kénytelen volt Beöthyt a szelídebb természetű Csányi Lászlóval kicserélni.” A politikai pályája akkor indult meg, amikor 1848. augusztus 26-án a magyar kormány a lemondott Szentkirályi Mór helyett őt nevezte ki a Délvidék teljhatalmú kormánybiztosának. A bánsági magyar csapatokat ebben az időszakban Mészáros Lázár vezérőrnagy, hadügyminiszter irányította, akinek a Bécsben tartózkodó gr. Batthyány Lajos miniszterelnököt helyettesítő Szemere Bertalan belügyminiszter így jellemezte Beöthyt: „Beöthy k. biztos teljes hatalommal ruháztatott fel a képviselőház akaratánál fogva is. Tüzes, ügyes, szónok, katona volt, ismeri az előítéleteket és az embereket, tud kímélni, bír ösztönözni. Ketten lelket önthetnek a táborba és megmenthetik a haza becsületét és határait.” Egy másik levelében pedig a belügyminiszter az alábbiak szerint fogalmazott: „Ó óvatos és bátor, rendszerető és életismerő férfiú...” A Batthyány kormány lemondásakor Kossuth és Szemere egyaránt számolt vele, ő lett volna a terveikben ugyanis annak a triumvirátusnak a harmadik tagja, amely a minisztérium nevében a végrehajtó hatalmat gyakorolja. Bár az utóbbi Batthyány ügyvezető miniszterelnöki kinevezése miatt nem realizálódott, Beöthy kormánybiztosi feladatát kiválóan oldotta meg. Októberben fontos szerepet játszott abban, hogy az itt állomásozó császári-királyi soralakulatok csatlakoztak a honvédhadsereghez, illetve a kulcsfontosságú Pétervárad erődjének biztosításában. Emellett komoly tapasztalatokat szerzett a szerb-magyar béketárgyalások révén az etnika problémák kezelésében. Bár az utóbbi nem vezetett eredményre, ez azonban nem Beöthy hibája volt, mert a szerb felkelők békeszándéka nem volt őszinte, a fegyverszünetet elsősorban soraik rendezésére használtak, hogy rövidesen új erőkkel folytathassák a harcokat. Beöthy eredményei
