Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bodnár Krisztián: Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről, 1780-1948. Szerk. Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Manhercz Orsolya. ELTE BTK, Bp., 2012. 294 p. : [könyvismertetés] II/541

545 TÖRTÉNETI IRODALOM zőnek árnyaltabban kellett volna fogalmaznia ebben a kérdésben. Szóba kerül az 1945-ös választások nem teljesen szabadnak történő minősítése, a határok kérdése is; a szerző szerint mivel az 1920-as határok igazságtalanok voltak, az 1947-esek is azok. Ráadásul az „országgyarapítások" emlékét 1945 után kriminalizálták, a kényszerű (el)hallgatás skizofréniát okozott. Szerencsés Károly megemlíti, hogy a földosztás jól működő üzemeket is megszüntetett, és hogy megsemmisítette az arisztokráciát. Arról szólhatott volna bővebben is a szerző, hogy ez előnyösen vagy hátrányosan hatott-e a polgárosodás folyamatára. Tevesz László Németh László nemzet- és történelemszemléletét, azaz a társadalomközpontú ellenzéki hagyományt vizsgálja. Első pillantásra furcsának tűnhet az a megállapítása, hogy Németh eszméinek gyökerei a 17. században rejlenek. A szerző a dolgozatban felvázolja a több évszázados hagyomány kialakulásának folyamatát, annak összetevőit. A konklúziója az, hogy Németh gondolatvilága szorosan kapcsolódik az elmúlt évszázadokhoz, ugyanakkor pedig minőségileg is újat hoz (pl. a „faj' mint erkölcsi kategória bevezetésével). Varga Zsuzsanna tanulmánya (A föld szerepének változása a paraszti értékrendben a 20. század második felében) témáját tekintve a kötetbe illik ugyan, időrendileg azonban túllép az alcímben megadott 1948-as évszámon, és a Kádár-kor közepéig nyomon követi a változásokat. Feltárja a kollektivizálás folyamatát, de nem részletezi teljes mértékben ennek bonyolultságát, a parasztság ellenállását stb., még ha ezek többé-kevésbé ismeretesek is Az írásmű érdeme azonban, hogy viszonylag bővebben szól arról, hogy a téeszesítés következtében a 60-as évektől a föld szerepét a ház került az értéksorrend élére, illetve hogy az utódokról milyen új stratégiákkal (pl. oktatás) gondoskodtak a(z egykori) parasztok. Ez a kérdéskör is bővebb kifejtést érdemelne, a parasztság „polgárosodása" izgalmas folyamat (volt), remélhetőleg a szerző tovább folytatja ezeket a kutatásait. Veliky János írásának címe: A „hasznos polgárnak szerepe". Széchenyi politikai ideáljai. A kiindulópont Széchenyi 1843-as próbálkozása, amelynek célja az volt, hogy Wesselényit a maga oldalára állítsa. A gróf a polgárosodás irányítására szánt csoport számára szellemi-kulturális kvalifikációt állít fel, amit a régebbi, de a viszonylag újabb szakirodalom is hangoztatott (elitizmus, arisztokratizmus stb.). Újdonságot jelenthet viszont Veliky János azon megállapítása, miszerint Széchenyi Schiller értékkategóriáit használta — erről szívesen olvastam volna bővebben is —, illetve hogy Széchenyi eszményei a „kijózanult emberek" (255.), akik nem az önérdekeik szerint cselekszenek. Kár, hogy ennyire rövid ez a tanulmány (mindössze négy oldal), a benne foglaltak alaposabb kifejtése hozzájárulhat Széchenyi jellemének és koncepciójának jobb megismeréséhez. Velkey Ferenc a „Nem így történt. Jól emlékszem. " Kossuth Lajos korrekciós széljegyzetei a „Széchenyi-naplóhoz" c. dolgozata különleges helyzetet mutat be, hiszen egyrészt az idős Kossuth reflektál az 1880-as években a fiatalkori önmagára és az akkori eseményekre, Széchenyi feljegyzéseire, másrészt pedig áttételesen a források értelmezésének nehézségeivel is szembesülhetünk (ugyanis Kossuth olyan Széchenyi-szövegekről elmélkedik, amelyeket már Zichy Antal, a kötet összeállítója is tendenciózusan „manipulált"). Velkey Ferenc munkája Kossuth jellemére nézve is reveláló, hiszen megismerhetjük az emigráns politikus olyan emberi „gyarlóságait", mint a hiúság. Motivációi között pedig ott szerepelt a visszaemlékezés kényszere, illetve a „Széchenyi-napló" megjelenése által eredményezett kihívás. A szerző érdeme, hogy a művek közös felfedezésére és értelmezésére „csábítja" az olvasót, elgondolkodtatja őt. Völgyesi Orsolya köztörténeti kérdésekkel foglalkozik a Kölcsey és a törvényszékek elrendezéséről szóló jogügyi munkálat vitája az országgyűlésen, 1833-1834 c. értekezésében. Ebből megtudhatjuk, hogy a költő-politikus nem lépett fel önálló kezdeményezésekkel, hanem másokhoz csatlakozott. A szerző kimutatja, hogy az ellenzékiek célja az indítványaikkal a nemzetegyesítés volt, és részletesen ábrázolja az egyes igazságszolgáltatási fórumok (úriszékek, sedriák stb.) reformjának bonyolultságát. Zeidler Miklós kötetzáró írása, a Honvéd áll a Kilimandzsárón? „Pán-közép-európai"gyarmatok Kelet-Afrikában különleges témát elemez: 1935 nyarán egy Veszrém megyei laikus, a Kánya Kálmán ismeretségi körébe tartozó Pósa Endre beadvánnyal fordult a Külügyminisztériumhoz. Ebben meglehetősen fantasztikus elképzeléseket olvashatunk a közép-európai összefogással megvalósítandó afrikai gyarmatosításról, ugyanakkor viszont Pósa jelzi a túlnépesedést mint a gyarmatszerzést sürgető problémát. A szerzőnek itt utalnia kellett volna arra, hogy a túlnépesedés teóriája mennyire állja meg a helyét, illetve néhány mondatban felvázolhatta volna, milyen hazai és nemzetközi körülmények ösztönözhették a beadvány készítőjét elképzelései megfogalmazására.