Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tringli István: Almut Bues: Die Jagiellonen. Herrscher zwischen Ostsee und Adria = A Jagellók. Uralkodók a Balti-tenger és az Adria között. (Urban Taschenbücher, 646.) Kohlhammer Verl., Stuttgart, 2010. 305 o. II/537
537 TÖRTÉNETI IRODALOM szerepe, illetve az egyetem épületének kérdése is. Utóbbi főleg megérdemelt volna egy részletesebb kifejtést, tekintve, hogy többen egy, a székesegyház közvetlen szomszédságában található épületben vélték felfedezni a pécsi universitast. Ez az elképzelés mára széles körben elfogadott nézetté, mondhatni toposszá vált a városban. Műve végén Fedeles Tamás megpróbálja beilleszteni Pécset az ország településhálózatába, amihez Kubinyi András centralitási pontrendszerét hívja segítségül. Meggyőző és teljes mértékben elfogadható, hogy a városi funkciók alapján a település a másodrendű városok sorában a legelső volt (39 centralitási pontjával a 11. helyet foglalja el városaink között). A munkát egyébként nem csupán részletes bibliográfia és precízen szerkesztett névmutató zárja, hanem több oldalas angol nyelvű összefoglaló is, ami segítséget nyújt azon külföldi kollégák tájékozódásában, akiket érdekelnek a magyar várostörténet-írás legújabb eredményei. Fedeles Tamás ízléses külsejű, gazdagon illusztrált és gondosan megírt monográfiája sikeresen pótolja majd azt a hiányt, ami a város középkori történetével kapcsolatos összefoglalók terén eddig mutatkozott. Forgatása nem csupán a szakembereknek lehet hasznos, hanem a város történetét megismerni kívánó művelt közvélemény érdeklődésére is számot tarthat. Nem véletlen, hogy a művet a Professzorok Batthyány Körének Pécsi Csoportja Virág Benedek díjjal jutalmazta. Kíváncsian várjuk, hogy az említett és jelenleg is készülő nagymonográfia mit tud majd hozzátenni ehhez az összefoglalóhoz, mennyiben tudja majd kiegészíteni, illetve módosítani a mű tudományos eredményeit. Gulyás László Szabolcs Almut Bues DIE JAGIELLONEN Herrscher zwischen Ostsee und Adria (Urban Taschenbücher 646) Kohlhammer Verlag, Stuttgart, 2010. 305 o. A JAGELLÓK Uralkodók a Balti-tenger és az Adria között A Habsburgok és a Wittelsbachok után immáron a harmadik magyar királyi ház, a Jagellók monográfiája is megjelent az egyik legjobb dinasztiatörténeti sorozatban. A szerző két évtizede a varsói német történeti intézet munkatársa, a kora újkor, elsősorban a 16. század kutatója. A lengyel és a litván történetírás ismerete nyomot hagyott a művön is, ezekben az országokban ugyanis — akárcsak Magyarországon — az országtörténetek mindig fontosabb szerepet játszottak, mint a szigorúan vett dinasztiatörténet. E kötet valójában a régi, azaz a felosztás előtti, Lengyelország és Litvánia története, melyben a politikatörténet mellett az egyház-és vallástörténet, néha pedig a művészettörténet is szerepet kap. A könyv elején rövid összefoglalást olvashatunk a Piastok uralmáról, amelyet Jagelló, majd fiai, III. (Várnai) Ulászló és IV Kázmér, majd Kázmér fiai történetének tárgyszerű és többnyire megbízható összefoglalása követ. Ezután a család kelet-közép-európai szereplése kapott egy fejezetet. Tizenöt oldalnyi terjedelemben itt jutott hely a cseh és magyar ág történelmének elbeszélésére. Bues tartotta magát a lengyel történetírás hagyományos korszakolásához: 1506-ban, I. Zsigmond trónra léptével új fejezet nyílik a lengyel történelemben. Az utolsó két rész a dinasztia történetek végével, illetve a későbbi korszakok rövid áttekintésével zárul. A szerző ugyan többször említi a litván vagy a lengyel történetírás jellegzetes megállapításait, pl. Norkus téziseit a középkori litván birodalomról vagy Halecki elképzelését a lengyel történelem Jagellók alatti aranykoráról, a mű azonban a modern német történeti kutatásban gyökeredzik. A huszadik század kilencvenes éveiben, Németországban a múlt feltáróinak tucatjai kezdtek a hatalmi szimbólumokkal, gesztusokkal, látványosságokkal foglalkozni. A szerző sem vonta ki magát e megközelítés alól, ahol csak lehet, beszámol a koronázási ceremóniáról vagy arról, hogy milyen képet próbáltak a kor lengyel-litván uralkodói magukról kialakítani. Kitűnő összefoglalást olvashatunk arról, hogyan változott a dinasztiáról alkotott vélemény a család kihalása után egészen napjainkig. Bues nem éri be a hagyományos historiográfiai nézőponttal, nem csak a tudományosság szemléletbeli változásait írja le, hanem a mindennapi történelmi tudatét is.