Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 49 összefüggő kutatásait, másrészt a már részben érintett népiségtörténeti munkáit, valamint a — bizonyos szinten — ebből kinövő és nagyszabású parasztságtörténeti kutatásokat. A Debrecen történeti kutatását elmélyítő munkái közül időrendben doktori értekezését, a „Debrecen 1848/49-ben"6 3 című könyvet említhetjük, amely nagyrészt még nemzeti, hazafias és tiszántúli (Szekfűnél kismagyar) szemlélettel írt, Szűcs István Debrecen történetét kiegészítő, befejező politikai eseménytörténet. De már ekkor felbukkan a debreceni problematika társadalomtörténeti irányú elmélyítése, hiszen röviddel ezután jelenik meg, 1929-ben „A debreceni tanyarendszer kialakulása"6 4 című nagyjelentőségű írás. A tanyakérdés ezután továbbra is központi jelentőségű Szabó vizsgálataiban, s bár már a húszas évek végén tervezett szintézisét soha nem sikerült tető alá hozni, 1960-as kötetében tovább részletezi a problematikát, s nem lehet kétséges, hogy Balogh István írásának is, amely az 1965-ös szintézisben jelent meg, egyik szellemi inspirátora. De hasonlóan szociológiai töltésű „A tokaji rév és Debrecen" „A debreceni uradalom a Mohácsi vész után", valamint „A debreceni közösség" című írás is.65 A háború után ebbe a sorba illeszkedik az általa szerkesztett „A szabadságharc fővárosa Debrecen", amelyben ő inkább politikai eseménytörténetet taglalt. Feltétlenül társadalomtörténeti fogantatású azonban két, a hajdúság történetét elemző tanulmánya („A hajdúk 1514-ben", „A hajdúság kialakulása")6 6 , amelyek világosan kapcsolódnak Debrecen, illetve az Alföld/Tiszántúl kutatásaihoz, a már említett tanyatörténeti publikációkkal egyetemben.6 7 Úgy gondolom — s erre a Szabó István munkáit elemző írások nem mutattak még rá —, hogy Szabó Debrecen történetével összefüggő kutatásainak legnagyobb hozadéka, amelynek döntő hozadéka van a parasztságtörténeti vizsgálódásaira s végső fokon egész történetszemléletére, egy önálló magyar parasztpolgári fejlődésről kialakított pozíció. Szabó ugyanis ezekben a tanulmányokban — részint a német Volkstumskunde képviselőivel (pl. Konrád Schünemann) vitatkozva68 — azt veti fel, hogy a magyarság saját erejéből is képes a városi életforma kialakítására és így a polgárosodásra, amelyet a tősgyökeresen magyar alapítású és jellegű Debrecen (és pl. Szeged) világosan alátámasztanak. Másrészt Szabónak az a fő mondanivalója Debrecen példáján is, hogy ennek a polgárosodásnak a legfontosabb ágense, társadalmi bázisa a parasztság, hiszen 63 Vö. Szabó István: Debrecen 1848/49-ben. Debrecen, 1928. 64 Vö. Szabó István: A debreceni tanyarendszer kialakulása. Föld és Ember, 1929/5. 214-244. 65 Vö. Szabó István: A tokaji rév és Debrecen 1565-67-ben. Debreczeni Képes Kalendárium, 1934. 89-97; Szabó István: A debreceni uradalom a mohácsi vész korában. Debreczeni Képes Kalendárium, 1935. 85-90; Szabó István: A debreceni közösség. Debreceni Képes Kalendárium, 1940. 73-77. 66 Vö. Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok, 84.évf., 1950. 178-198, 478-488; Szabó István: A hajdúság kialakulása. Alföld, 1956/3. 50-57. 67 Szabó Debrecennel kapcsolatos kutatásaihoz vö. Orosz István: Szabó István és Debrecen. Debreceni Szemle, 1999/1. 104-108. 68 Vö. Szabó István: Ismertetés Schünemann Konrád: Die Enstehung des Staedtewesens in Südosteuropa című könyvéről. Föld és Ember, 1930. 72-75; Szabó István: Viszontválasz Schünemann Konrád válaszára, Föld és Ember, 1930. 318-319. (A recenzióhoz ld. még Schünemann Konrád megjegyzéseit - Schünemann Konrád válasza Szabó Istvánnak, Föld és Ember, 1930. 195-197. )
