Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 511 avasodás) mégis bekövetkezett, ami az eladási árat is befolyásolta. Johann Selhorst, revali kereskedő például 1531-ben arról tájékoztatta egyik üzletfelét, hogy 1 Last régebben tartósított hering ára 42 lübecki márka, 1 Last frissen sózotté pedig 48 márka.75 Poroszországban a Német Lovagrend scharfaui halászmestere (Fischmeister) 1406 nyarán azért tartóztatta fel a brémai Dietrich Gube hajóját, mert a kalmár nem tudta igazolni az általa szállított hering eredetét.76 A lovagrendi államban ugyanis előírták, hogy heringet csak pontos származási és előállítási helyét jelölő pecséttel ellátva szabad forgalomba hozni, és tilos régebbi heringet frissként eladni.7 7 A sózott halak beáztatását, átmosását az ún. „heringmosók" (herincwasserce) végezték, akik a halkereskedelemben az utolsó láncszemet alkották. Ok tették eladhatóvá és fogyasztható állagúvá a sózott heringet, amit azután ők maguk vittek a piacra. A legtöbb Hanza-városban a tényleges halpiacon csak frissen fogott halakat árultak, a sózott, tartósított heringet külön piachelyen értékesítették. A városi szabályozás nem csak a halértékesítés helyszínéről rendelkezett, hanem a piackényszerről (azaz halat kizárólag a piacon, ellenőrzött körülmények között lehetett adni s venni) és a minőségi kategóriák szerinti árakról is. Lübeckben például a piacfelügyelő, az ún. meystere ellenőrizte a halkereskedelmet, és állapította meg a minőség alapján az eladási árakat. A piacfelügyelő feladata volt a különböző halászhelyekről származó heringek minőségének, árának megszabása, valamint értékesítési helyük kijelölése. A bornholmi, a német, pomerán vagy rügeni halászvizekről származó hering például minőségben és árban meg sem közelítette a dániai Skâne (Schonen) partjainál fogott heringet, ami a sózott tengeri halak piacán a legmagasabb minőséget jelentette. (Ezt általában a heringes hordókra tett kettős, vagy dupla pecsétekkel jelezték.) A piacfelügyelő kötelessége volt ügyelni arra, hogy ezek a heringek véletlenül se keveredjenek össze.78 Ezért amikor egy város hatósága az ott feldolgozott heringekkel kapcsolatosan minőségi tanúsítványt állított ki, az áru származási helyével kapcsolatos információkat is megadta. Egy 1362-ből származó levélben például Lübeck arról tájékoztatott, hogy egy 10 Last mennyiséget kitevő heringszállítmányt nem Skâneban, hanem Németországban sózták, azaz a halakat nem a dán, hanem a német partoknál fogták.79 1394. január 7-én Rostock magisztrátusa Lübecknek írt levelében azt közölte, hogy négy rostocki kereskedő 5 Vi Tonne heringet adott el Lübeckben egy ottani kereskedőnek, de az értékesített hal nem Skâne vizeiből, hanem a rostocki tengerpartról származik, és ott is sózták be.80 A vásárlók megtévesztésének és a haszon növelésének viszonylag gyakori módja volt, hogy a kereskedők a heringek eredetét (s így minőségét) illetően valótlant állítottak a piacfelügyelőnek. De az is előfordult, hogy a heringes hordóknak csak a tetejére tettek nagyobb méretű halakat, alulra pedig kisebbeket raktak, ám az egész 75 C. Jahnke: Das Silber des Meeres i. m. 223. 76 HUB V 727. sz. 77 Jahnke,C.'. Das Silber des Meeres i. m. 237. 78 Uo. 222.; Lampen, A.: Fischerei und Fischhandel im Mittelalter i. m. 191-197. 79 HUB V 58. sz. 80 HUB V 143. sz.
