Századok – 2013

MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501

ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 507 loei sóval, s más só komolyabb mennyiségben nem is nagyon volt forgalomban. A 14. század második felétől jelent meg a Balti-tenger vidékén a lüneburginál (s oldesloeinél) harmadával alacsonyabb áru, Franciaország atlanti partjairól szár­mazó tengeri, vagy ún. „öböl" {Baien) só, majd a 15. századtól az Ibériai-félszi­getről származó tengeri só. Elsősorban a porosz és livóniai, azaz a Német Lo­vagrend államához tartozó Hanza-városok küldték hajóikat Franciaországba, Portugáliába és Spanyolországba, hogy megtörjék Lübeck sómonopóliumát.43 Egy 1426. március 26-i feljegyzés szerint a danzigi hajók már jó két évtizeddel korábban is elvitorláztak Lisszabonba sóért.4 4 1426 májusában Danzig város ta­nácsa levelet írt VI. Jánoshoz, Bretagne hercegéhez Mathias Sculteti danzigi kereskedő ügyében, aki Poroszországból különböző árukkal megrakodva Angli­ába vitorlázott, majd onnan a francia „öböl" kikötőibe ment, hogy ott sót vásá­roljon, de a bretonok angolnak nézték, megtámadták és kirabolták. A magiszt­rátus kérte a hercegtől az alattvalói okozta kár jóvátételét.45 Egy 1428. április 25-én kelt oklevél szintén tengeri sót szállító porosz hajókról tett említést, ame­lyeket Lübeck tartóztatott fel.4 6 Ederic Janssoen amszterdami kereskedő Livó­niába, Reval városába szállított „öbölsót" 1428 tavaszán.4 7 Azt, hogy a porosz hajók egészen Spanyolországig elvitorláztak sóért, azok a panaszos levelek is tanúsítják, melyek arról szólnak, hogy egy-egy porosz kereskedőt vagy hajót ki­raboltak a spanyolok.4 8 Néhány feljegyzés a Balti-tengerre és a Német Lovag­rend államába érkezett spanyol hajóról is megemlékezik, melyek szintén tenge­ri sót szállítottak.4 9 De a tengeri sóval folytatott kereskedelembe Lübeck is be­kapcsolódott, mert a 15. században a lüneburgi (és oldesloei) sótermelés mái­nem volt képes kielégíteni a keresletet és szükség volt a tengeri sóra is. Ugyan­akkor a lüneburgi só, magasabb ára ellenére, továbbra is fontos kereskedelmi cikk maradt, mert sokkal jobb minőségű volt, mint a francia vagy ibériai tenge­ri só.5 0 1428. október 19-én a danzigi Pfundmeister (kikötői vámszedő) arról tá­jékoztatta a Német Lovagrend nagymesterét, hogy a kikötőbe 110 lüneburgi só­val és egyéb, jórészt flandriai áruval megrakott hajó érkezett.51 Még ez év tava­szán a danzigi magisztrátusnak azért kellett levelet írnia Rostockba, hogy azt a lüneburgi sóval megrakott danzigi hajót, amit ott feltartóztattak, engedje haza­térni Poroszországba.5 2 A lüneburgi só meghatározó jelentőségét mutatta, hogy a Hanza-városok 1411-ben a lüneburgi Tonnét tették meg a só kötelező mérték-43 Hanserecesse. Die Recesse und andere Akten der Hansetage von 1256-1430. I. Abt. Bd. 1-8. Bearb. Wilhelm Junghaus, Karl Koppmann. Leipzig 1870-1897. (a továbbiakban: HR I.) itt: HR 1.5. 201. sz.; Die Handelsrechnungen des Deutschen Ordens. Hg. Carl Sattler, Leipzig 1887. 473., 493., 498., 502-504., 509. 44 HUB VI. 620. sz. 45 HUB VI. 629. sz. 46 HUB VI. 731. sz. 47 HUB VI. 716. sz. 48 HUB VI. 393., 419. sz. 49 HUB VI. 28.9, 378. sz. 50 Froese, W.: Geschichte der Ostsee i. m. 155.; Jourdin, M. M. du: Europa és a tenger i. m. 174.; Bechtel, H.: Wirtschaftsgeschichte i. m. 321. 51 HUB VI. 764. sz. 52 HUB VI. 729. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents