Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
Gál Judit IV BÉLA ÉS I. UROS SZERB URALKODÓ KAPCSOLATA Kelet-Európa viharos történetét a régió népeinek, országainak a háborúi jellemezték. A vallási, kulturális vagy történeti sztereotípiák leépítéséhez, és a régóta feszülő ellentétek csökkentéséhez talán egymás történelmének alaposabb megismerésén keresztül lehet eljutni. Ezért is tartottam fontosnak, hogy egy olyan témát dolgozzak fel, amely eddig igen kevés figyelmet kapott. Dolgozatomban a 13. század negyvenes éveitől 1277-ig, I. Uros szerb király haláláig terjedő időszak magyar-szerb kapcsolatait fogom vizsgálni. Ennek a korszaknak a kezdetén mindkét országban jelentős változások történetek: Magyarországnak 1242-t követően a tatárjárás pusztításával kellett szembenéznie, míg Szerbia egy kevésbé sokkoló, de a későbbiekre nézve szintén nagyhatású uralkodócserén esett át 1243-ban. Ebben az évben került ugyanis I. Uros (1243-1276) a trónra, és az ő királysága alatt Szerbia mind gazdasági, mind politikai szempontból megerősödött. A két uralkodó egyaránt belső hatalma megszilárdítására törekedett, Uros esetében pedig ez egyet jelentett a szerb állam területi integritásának kialakításával is. A két király életének különös párhuzama, hogy mindketten szembekerültek a fiaikkal, azonban amíg Béla Magyarország királyaként hunyt el, addig szerb kortársát gyermeke, Dragutin — IV László magyar uralkodó támogatásával — letaszította a trónról.1 Az előzmények A szerbek lakta területet már az államiság korai szakaszában is erős tagoltság jellemezte, több kisebb hatalmi központ jött létre, amelyek közül kettő játszott igazán jelentős szerepet. Egyrészt a Zeta és a Moraca folyók között elterülő Duklja, másrészt a Bulgáriával, Magyarországgal, és Bizánccal határos belső terület: Raska. Közülük elsőként a 10. század elején latin rítus szerint krisztianizált Duklja emelkedett ki a bizánci befolyás csökkenésével párhuzamosan, amihez részint az itáliai normannok fenyegetése az 1060-as évektől, ré-1 Köszönettel tartozom a dolgozatom témavezetőjének, Csaplár-Degovics Krisztiánnak, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársának, aki nagy szerepet játszott abban, hogy kutatási területemül a középkori délszláv-magyar kapcsolatokat választottam. Az ő szakmai és emberi támogatása segített át a dolgozatírás nehézségein. Hálás vagyok a munkám során nyújtott segítségéért és tanácsaiért jelenlegi témavezetőmnek, Körmendi Tamásnak. Köszönetemet szeretném kifejezni a szerb forrás fordításában nyújtott segítségéért Tapolcai Lászlónak. Köszönettel tartozom végezetül a dolgozat végső formájának kialakításához nyújtott segítségért Thoroczkay Gábornak, Veszprémy Lászlónak, Makk Ferencnek és Zsoldos Attilának.
