Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Ördögi sugallattól vezérelve - egy 15. századi gyilkosság nyomában II/433
448 FEDELES TAMÁS dalmak körüli hosszas processzus magyarországi hátterét is vizsgálat alá vennünk, amely által e jelentéktelennek tűnő ügy adalékot szolgáltat a korabeli magyar belpolitikai erőviszonyokhoz is. Kezdjük vizsgálódásunkat az ügy egyik kedvezményezettjével! 1474 elején a baranyai főesperesi hivatalt és a pécsi kanonokságot a kegyúr Nagylucsei Orbánnak adományozta, akit - képviselője révén, amint láttuk -be is iktattak. Orbán 1474. december 7-én terjesztette folyamodványát a Szentszék elé, melyben az üressé vált Esztergom-szenttamási, a fehérvári Szent Miklós társaskáptalan préposti méltóságait, valamint a szóban forgó pécsi kanonokságot és a baranyai főesperesi hivatalt kérte a pápától.8 6 A korábbi kutatásoknak köszönhetően Nagylucsei viszonylag jól ismert személye a kései középkor magyar históriájának. A pozsonyi jobbágycsaládból származó Orbán először a királyi kancellária jegyzőjeként tűnt fel (1468), majd rövidesen a kincstartói hivatalban kapott munkát (1470), ahol hamarosan Ernuszt János kincstartó bizalmasa és helyettese (1472-1478) lett. Később, a király kipróbált emberként a kincstár elsőszámú vezetője (1479-1490), majd a nádori bíróság helytartója (1487-1490) lett.8 7 Hivatali karrierjével párhuzamosan építette egyházi pályafutását is: budai olvasókanonok (1472-1473), az esztergomi Becket Szent Tamás kollegiális egyház prépostja (1473-1474), a fehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostja (1474-1484), baranyai főesperes (1474), pécsi prépost (1481). Ezt követően már a püspökségek következtek: Győrött (1481-1486), később Egerben (1486-1491), közben pedig a Mátyás által elfoglalt osztrák területen a bécsi püspökséget irányította (1487-1490). Nagylucsei tehát a baranyai főesperesi hivatal elnyerésekor alkincstartóként működött, hivatali főnöke pedig a király egyik kipróbált híve Ernuszt János szlavón bán, Zsigmond pécsi püspök apja volt. Köztudott, hogy Újlaki boszniai királyként hatalma kiterjesztésén fáradozott, s ennek nyomán önálló külpolitikát folytatott, saját pénzt veretett, sőt okleveleiben megjelent a Szlavóniával kibővített királyi címe is. Legnagyobb birtokkomplexumai valóban Szlavónia területén feküdtek, valamint a szlavón báni méltóságot is ő viselte (Horváth Damjánnal). Mátyás megakadályozandó az esetleges nagyobb konfliktust, leváltotta Újlakit és társát a báni méltóságról, helyébe pedig Ernuszt Jánost nevezte ki (1474). Ezzel tulajdonképpen a király semlegesítette Újlakit, hiszen Szlavóniától a Duna vonaláig elterülő déli megyék döntő részét az Ernuszt család ellenőrizte. Minden bizonnyal e hatalmi konstelláció folytán került sor az említett főesperesi hivatal és kanonoki stallum gyors betöltésére is. Ernuszt János a királytól megkapta a pécsi székesegyház javadalmaira vonatkozó főkegyúri jogot, így formailag a magyar jogszokásoknak megfelelő módon juttatta javadalomhoz feltörekvő familiárisát.88 86 ASV Reg. Suppl. vol. 721. fol. 162v-163v . 87 Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV század második felében. Tanulmányok Budapest Múltjából, XII. (1957) 30-31.; Köblös J.\ Az egyházi középréteg i. m. 305-306.; Fedeles T.: A pécsi székeskáptalan i. m. 269. sz. 88 Fedeles T.\ Személyi összefonódások i. m. 129-130. Az adatok alapján úgy látszik, hogy Orbán csak rövid ideig állhatott az archidiaconatus élén. Egy 1478. július 19-én kelt oklevél tanúsága szerint akkor már Máté kánonjogi doktor állt a hivatal élén. DL 18 057.
