Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
418 BLAZOVICH LÁSZLÓ sen és felszínesen — mint Werner Ogris megállapítja — követi a római jog tagolását (személyek-dolgok-eljárások), amivel messze előbbre jár az asszociatív úton szerkesztett korabeli tartományi és városi jogkönyvekhez képest. A római jogi eredetű ius commune hatása érződik a rendszerességre törekvő szerkesztésben, az anyag tematikus elrendezésében, az absztrakcióra törekvésben, valamint a fogalmak pontos tisztázásában. Ogris felismerni vélte a mű rokonságát a szász jog által befolyásolt korabeli lengyel jog egyes részeivel és a magyar tárnoki joggal. A Summa legum Raymundi példányai jobbára az utóbbi két országban maradtak fenn. Az egykori tárnoki városokban — Sopron kivételével mindenütt — egybekötötték a tárnoki jogkönyvvel, ezért Ogris feltételezi, hogy a Summa legum Raymundi az Anjou királyokkal érkezett Közép-Kelet-Európába.33 Mint fentebb láttuk, a Sváb tükör által leírt törvényes öröklés során az ingóságokat az örökhagyó után fejenként egyenlően örökölték az utódok, és az özvegy szintén egy gyerekrészt kapott. Az ingatlant pedig a fiú utódok örökölték. Raymundus jogkönyve, amelyet hazánkban a városi jogban használtak, tovább lép. Úgy rendelkezik, hogy a végrendelet nélkül e világból távozó örökhagyó, fiai és lányai fejenként külön-külön egyenlő részeket örököljenek, mert ugyanazon a fokon állnak, és mert az új jog szerint a férfi és női nem között nincs különbség. Még hozzáteszi, hogy a régi jog szerint, ha hímnemű örökösök vannak, a női nemnek semmi joga nincs az atyai örökségben.3 4 Megállapítását erősíti az 1120-ban keletkezett freiburgi jogkönyv 29. artikulusa. E szerint, ha a család fiai közül az egyik meghal, részét az élők öröklik, ha már osztoztak, akkor a szülők egyike. Leány örökösökről nem esik szó a szabályban.3 5 A Német Birodalmon kívül fekvő német lakosságú városokban, amelyek közé a középkori Magyarország tárnoki jog szerint élő városai, az ún. szabad királyi városok tartoztak, a Summa legum Raymundiban lefektetett elvekhez hasonló joggal éltek. A tárnoki jogkönyv és a szövegét átvevő újlaki jogkönyv szerint a túlélő férjre vagy feleségre és, ha vannak, az életben lévő gyerekekre egyenlőképp szállnak az örökhagyó javai örökös birtoklással.3 6 A Summával el-33 Werner Ogris: Raymund von Wiener Neustadt. HRG 4. 200-203. Bonis P.: Summa legum Raymundi i. m. 230-231. 34 „Si intestatus moriens est laycus, tunc aut reliquit filios et filias simul aut filios tantum aut filias tantum. Hii omnes ad successionem hereditatis defuncti equis porcionibus admittuntur, quia in eodem gradu sunt, eciam quia in novo iure inter masculum et feminam nulla est differencia quoad successionem hereditatum. Jure antiquo masculis extantibus, femine nullám jus habuerunt in hereditatibus paternis." - Summa legum Raymundi i. m. liber II. cap. LXIV 35 „Si burgensem vei uxorem ejus relictis pueris mori contigerit, postmodum uno puerorum mortuo, alter in hereditate sibi succedet, nisi prius inter eos bona fuerint divisa; tunc pater aut mater hereditatem habebit." - Ernst Theodor Gaupp: Über deutsche Städtegründung, Stadtverfassung und Weichbild im Mittelalter. Jena 1824. Neudruck 1966. 394., 29. sz. 36 „...per mortem alterius viri, scilicet et uxoris si proles habuerint, tunc in superviuentem virum, vel uxorem ac proles vita comité aequanimiter condescendent iure perpetuo" - Codex autentichus juris tavernicalis statutarii communis complectens monumente Vetera et recentiora partim antea vulgata, partim hactenus inedita. Editus industria Martini Georgii Kovachich Senquiciensis. Budae 1803. Cap. CXXVIII.; Rudolf Schmidt: Statutum civitatis Ilok anno MDXXV Statut grada Iloka iz godine 1525. Zagreb 1938. Liber IV,VI., VIII. cap.; magyar fordítása: Hegedűs Antal: Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. Újvidék. 1983. IV könyv. 6., 8. sz.
