Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
408 BAGI DÁNIEL dott, és elsősorban annak a folyamatnak a megértéséhez szolgáltatott érveket, hogy miként bomlott fel a családon belüli egyenlőség a 12. század elejére, illetve, hogy milyen ismételt sérelem érte a Béla-ágat. IV. Összefoglalás A Karoling-kor dinasztikus konfliktusainak gyökerei a Merovingok sajátos családtervezési modelljében keresendők. Ezek a torzsalkodások jól körülírható „materiális" értékekért folytak, ám az egyes esetek és megoldási kísérleteik értelmezése elsősorban a kor eszmevilágának értékeit hordozó forrásanyagból ismert. Ennek egyik legnyilvánvalóbb következménye, hogy az egyes konfliktusokban szembenálló felektől elvárt viselkedést, illetve az általuk tanúsított magatartásformákat az elitek közötti kommunikáció nyelvén, a politikai teológia nyelvi eszköztárával fejezték ki. Másrészt ezek a konfliktusok elsősorban családi ügyek voltak, melyeket nem ritkán érzelmi alapon kezeltek. így a családtaggal szembeni megtorló intézkedések általában magyarázatra szorultak. A Nyugat-Európa keleti végvidékén a 9-10. században felemelkedett új dinasztiák, így az Árpádok, Piastok és Premyslidák országaiban sem lehetett elkerülni ezeket a dinasztikus konfliktusokat, az ország megosztását és a trónharcok a politikai teológia keretén belüli értelmezését. Ez Magyarország esetében a dukátus néven ismert és legvalószínűbben all. század közepén keletkezett királyi hercegség körüli vitákat jelentette. Az I. András és Béla által kialakított hatalmi rendszer minden valószínűség szerint elsősorban „családi vállalkozás" volt, melyben a hatalommegosztás is az ország feletti egyharmad-kétharmad részben történt osztozkodás ellenére a családtagok egyenlőségén alapult. Bár ez a rendszer számos, itt nem részletezhető okból gyorsan válságba került, Kálmán koráig még a konfliktus időről-időre való kiéleződése ellenére is mindig vissza lehetett hozzá térni. Valószínű, hogy Kálmán volt az első, aki — talán a korszellem hatására is — újragondolta a családon belüli hatalommegosztás struktúráját, s mivel Álmos nem volt hajlandó együttműködni a régi szabályok szerint, a korban szokásos módon alávetette testvérét. így deditio korábbi hagyományának megfelelően megszűnt közöttük a régi barátság. Azonban a vérrokon alávetése — ellentétben a családon kívül állókkal — nem volt könnyű feladat. A deditio értelmében ilyenkor elvileg megszűnt közöttük a rokonság, és egy alá-fölérendeltségi kötelék jött létre, amit a korban szintén barátságnak tekintettek. Ez nem ritkán feloldhatatlan ellentéteket szült a felek között, hiszen a vérrokonság ténye az alávetéssel sem változott meg. Ez az új ,Jogviszony" csak akkor volt működőképes, ha mindkét fél betartotta az alávetésből következő kötelezettségeket. Hogy ez Kálmán és Álmos esetében miért nem történt meg, további források hiányában nem tudjuk. Csak találgatni lehet, hogy a deditioból fakadó kötelezettségeket talán maga Kálmán szegte meg elsőként azzal, hogy a Jeruzsálemből visszatérő testvérétől meg akarta vonni magánbirtokait is. Persze nem zárható ki az sem, hogy hasonlóan más korabeli esethez, Álmos sem gondolta komolyan az 1106-ban történt alávetéséből fakadó kötelezettségeket, ami automatikusan maga után vonta büntethetőségét.