Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 37 1932-től kezdve veszi át a Pázmány Péter Tudományegyetemen az időközben politikai pályára avanzsáló Hóman Bálint középkori magyar történeti tanszékét. A tanszékre 1934-ben kap végleges kinevezést, s kezdetben itt is főként a szellemtörténet jegyében fogant kurzusokat tart, „A gótika Magyarországon" címmel. Mályusz azonban már a Hóman Bálint által szerkesztett, 1931-ben megjelent, „A magyar történetírás új útjai"17 című kötetben felvetett egy új, a népiségtörténetet a centrumba állító programot. A budapesti egyetemre való végleges kinevezése után nem sokkal e program megvalósítása érdekében szervezi át egyetemi előadásait, szemináriumait is. 1936-ban kezdi meg a módszertani elveket tisztázni kívánó „Bevezetés a népiségtörténetbe"1 8 című kurzust; majd „A magyar néptalaj' és „A magyar kultúrtalaj'1 9 címmel kínál már a témaköreikkel is sokatmondó stúdiumokat. Ez utóbbiakban a módszertani kérdések gyakorlatba való átültetéséről, magyar népiségtörténeti szintézis megvalósításáról van szó. 1937-től kezdődően önálló egyetemi intézetet is alapít, „Népiség- és Településtörténeti Intézet" elnevezéssel. Ez az intézmény a centruma Mályusz két népiségtörténeti sorozatának, az 1937-ben induló „Magyarság és Nemzetiség", illetve az 1938-ban kezdődő „Település- és Népiségtörténeti Értekezések" címen indított kiadványoknak. A második világháború kezdeti időszakában írja meg Mályusz, főként Hóman Bálint ellen fellépve, híres-hírhedt „Az utolsó órában" című cikksorozatát.2 0 A cikkek az Imrédy Béla szellemi befolyása alatt álló „Egyedül Vagyunk" című folyóiratban jelentek meg. Mályusz fő célkitűzése az egész magyar történettudománynak a népi elv alapján történő átszervezése, ugyanis ezt követeli szerinte korának aktuális programja, az egységes népi nemzet fogalmának a gyakorlatba való átültetése. A cikksorozat 1942-ben „A magyar történettudomány"2 1 címen könyv formátumban is megjelent, a Kovách Aladár szerkesztette Bolyai Könyvek sorozatban. Zsidóellenes kitételei miatt azonban Mályuszt a háború után nem igazolják. Elveszti egyetemi katedráját, le kell mondania 1937-ben alapított intézetéről, majd 1949-ben akadémiai tagságától is megfosztják. (Persze már nem „A magyar történettudomány" miatt). Ebben a válságos időszakban a történész az Evangélikus Levéltárban jut álláslehetőséghez. 1954-ben azonban bizonyos mértékű javulás következik be helyzetében, hiszen az időközben (1949-ben) megszerveződő Történettudományi Intézet munkatársa lett. Az ötvenes évektől kezdődően, egészen élete végéig, Mályusz fő tevékenységi területe a Zsigmond-kori Okmánytár anyagának összeállítása és kiadása volt.2 2 Ezt Mályusz szokott és legendás alaposságával 17 Vö. Mályusz Elemér: A népiség története. In: Hóman Bálint (szerk.): A magyar történetírás új útjai. Budapest. 1931. 237-268. Újból megjelent In: Klió szolgálatában.i.m.. 473^492. 18 Vö. Mályusz Elemér: Népiségtörténet. (Soós István szerk.)MTA Történettudományi Intézete, Budapest. 1994. 19 Vö. Mályusz Elemér: A középkori magyarság település- és nemzetiségi politikája. (Soós István szerk.JLucidus Kiadó, Budapest. 2002. 20 Vö. Erős Vilmos: A Szekfű-Mályusz vita. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2000. 21 Vö. Mályusz Elemér: A magyar történettudomány. Budapest, 1942. Újból megjelent — mindenféle bevezetés, értelmezés és kommentár nélkül — Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008. 22 Vö. mindezekről Erős Vilmos: Die Rolle von Elemér Mályusz in der ungarischen Sigismund-Forschung. In: Schmidt, Tilmann-Gunst, Péter (Hrsg.): Das Zeitalter König Sigmunds. Debrecen University Press, Debrecen, 2000. 39-43.
