Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 399 bi részeiben is, elvitatva a regnumhoz való jogot a fejedelemtől, sőt, eleve törvénytelennek próbálta meg beállítani Zbigniew személyét.8 8 Nem tudta azonban megkerülni az állásfoglalást abban a kérdésben, hogy milyen volt eredetileg a két fivér viszonya egymáshoz. Elbeszélése szerint, miután Zbigniew 1093 körül visszatért a kolostorból, ahol taníttatták, apja békét kötött vele, s ekkor először fiának szólította.89 Gallus Anonymus azt is kénytelen volt az olvasóközönség elé tárni, hogy apjuk és a geszta „Vid ispánjaként" szerepeltetett Sieciech vajda mesterkedéseivel szemben a két fivér megegyezett egymással, hogy mindenben támogatni fogják egymást.90 Visszatérve tehát a 88. krónikafejezetben foglaltakra, feltehető, hogy Almos alávetése és a dukátus felszámolása ideje táján a dinasztián belüli hatalommegosztás egyik alapelvének a hercegek és királyok közötti egyenlőséget tartották, és a krónikában a dukátus kialakulása és megszűnte között történt viszályok bemutatásakor az elvnek komoly elentőséget tulajdonítottak. Korona és kard - Béla alávetési kísérlete a várkonyi jelenetben Ismeretes, hogy András és Béla viszonya akkor romlott meg, amikor I. András politikailag érthetően, ám a testvérével kötött megállapodást felmondva királlyá koronáztatta fiát, Salamont. A történtek közvetlen következményeit javarészt a 14. századi krónikakompozíció 92. fejezetében olvashatjuk. Az úgynevezett várkonyi jelenetet fenntartó szövegrészek értelmezésében, keletkezési idejében nincs konszenzus a magyar krónikakutatók között. Kristó Gyula — elfogadva a korábbi irodalomtörténeti kutatás véleményét, amely elsősorban epikus, illetve népi történetként tekintett a várkonyi jelenetre, s benne a jó és a rossz közötti választás lehetőségét hangsúlyozta ki91 — úgy vélekedett, hogy a krónikarészlet egyfajta kompromisszum lenyomata, amely Kálmán koránál korábban nem keletkezhetett.9 2 Csóka J. Lajos 12. századi betoldást látott benne, s a Hartvik-legendában érvényesülő koronafogalom lenyomatának tekintette.93 Kristó elképzeléseivel szemben Gerics József a 92. fejezetet a Salamon-kori krónikaszerkesztmény részének tartotta.9 4 Tóth Zoltán korábbi kutatásait is felhasználva,9 5 kimutatta az angolszász Dustan-Egbert ordó használa-88 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum i. m. II. c. 3. 67. 89 „eumque tunc primum filium suum appellavit." - Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum i. m. II. c. 4. 71. 90 „Ipsi fratres iureiuando se coniunxerant et inter se Signum fecerant, quod ... alter alteri subvenire cum totis viribus suis nullius more pateretur inducias." - Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum i. m. II. c. 16. 71. 91 Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. A magyar irodalom keletkezése. A Magyar Történelmi Társulat Könyvei VII. H. n. 1941. 101. 92 Kristó Gyula: XI-XIII. századi epikánk és az Árpád-kori írásos hagyomány. Ethongráfia 83. (1972:3. sz.) 53-73. Az oldalszámokat a tanulmány későbbi kiadásából idézzük. In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 330-353., itt 340-343.; 1. még: Uő: Legitimitás és idoneitás i. m. 596-597. 93 Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV században. (Irodalomtörténeti Könyvtár, 20.) Bp. 1967. 419. 94 Gerics J. : Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink i. m. 83.
