Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
396 BAGI DÁNIEL III. Egyenlőség vagy alá-fölérendeltség? A királyok és hercegek közötti viszonyról A változás iránya Almos alávetésének ügye felvet még egy, e helyen szükségszerűen megtárgyalandó kérdést. Az 1106-ban vállalt alávetéssel Almos jogállása megváltozott, és úrból vitézzé {miles) lett. Hogy ez nem valótlan állítás, a fenti példákon kívül érdemes ismét visszatérni a Névtelen császárkrónika azon megjegyzésére, hogy Almost a hercegség révén „a király után másodikként tisztelték".75 Almos birodalom előtti érvelésének tehát az lehetett az egyik leglényegesebb sarokpontja, hogy Kálmán miatt nem csak a birtokait, hanem a királyság hierarchiájában elfoglalt helyét is elveszítette. Mindez egybecseng a magyar középkorkutatásban legutóbb is megfogalmazott véleménnyel, hogy Kálmán korára a hercegi és királyi hatalom között egyfajta kiegyenlítődés volt megfigyelhető, mely feltehetően már all. század 60-as éveitől kezdve tartott.76 Vajon ez az állapot, amelynek Almos 1106-ban bekövetkezett alávetése szükségszerűen vetett véget, egy olyan tendenciának a végét jelentette-e, mely az egyenlőtlenség felől haladt az egyenlőség irányába, vagy — miként alább bizonyítani igyekszünk majd — a királyok és hercegek közötti egyenlőség a dukátus fennállása óta tartott, s csak Kálmán és Almos vitájával ért véget? Ennek a kérdésnek a tisztázása már csak azért is szükséges, mert nyilvánvaló, hogy a hatalmi küzdelmek győztesei igyekeztek utólag érveket keresni a legyőzött családtagok ellen, melynek során különböző érveket hoztak arra, hogy a legyőzöttekkel szemben eleve többletjogokkal rendelkeztek. Az érvelés alapja természetesen a hatalomhoz való legitim jog volt. Történetírásunk ezt a jelenséget általában a legitimitás és idoneitás szemszögéből vizsgálta.77 A legitimitás és idoneitás kérdését ebben a dolgozatban nem tárgyalhatjuk: a problémakör súlya ezt sem tematikailag, sem terjedelmileg nem teszi lehetővé. A barátok egyenlősége - András és Béla egyezsége Mint az közismert, a 14. századi krónikakompozíció 88. fejezetében maradt fenn I. András és Béla megegyezése az ország feletti hatalom megosztásá-75 Névtelen császárkrónika i. m. 276. 76 Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 282-283. 77 Az egyes nézetek részletes vizsgálatára a jelen tanulmány — terjedelmi és tartalmi okokból — nem vállalkozhat. Vö.: Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás. (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz). Századok 108. (1974:3 sz.) 585-619., illetve a tanulmány főbb megállapításaival szemben kifejtett ellenvéleményeket: Gerics József: A korona fogalma Kálmán-kori legendáinkban és krónikáinkban. In: Uő: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. (METEM könyvek 9.) Budapest 1995. 165-173.; Bollók János: Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Fügedi Erik. Budapest 1986. 61-75., különösen 73.; Összefoglalóan 1. még: Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái). Századok 134. (2000:1. sz.) 117-146., különösen 116-119. Nem érinthetjük továbbá a trónöröklés rendjének problémakörét sem.
