Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381

388 BAGI DÁNIEL megvakítását nem lehetett következmények nélkül véghezvinni, vagy megtéte­le legalábbis komoly magyarázatra szorult, éppen a Györffy György által emlí­tett III. Boleslaw lengyel fejedelmet lehet felhozni további ellenpéldaként.30 Boleslaw Zbigniew nevű testvérével folytatott trónharca legalább olyan hosszú előtörténetre tekintett vissza, mint Kálmán és Almos vetekedése, és ha volt va­laki, akinek lett volna bőségesen ideje megfontolni, hogy megvakítsa-e fivérét, az éppen ő volt. Azonban annak ellenére, hogy III. Boleslaw mind maga, mind a közjó szempontjából jogosnak és szükségesnek tekintette a Zbigniewet sújtó büntetést, nemcsak vezekelni volt kénytelen, hanem környezetének magyará­zatot is kellett adnia tettére. Ezért a Gallus Anonymusként ismert udvari törté­netírója az egész Piast-dinasztia történetébe ágyazva mutatta be, miért kellett úgy végződnie a történetnek, hogy Boleslaw egyeduralomra jutott, Zbigniew pe­dig vakságra. Zbigniew megvakítása mindenesetre nem csak Krakkóban kavart indulatokat. Prágai Kosmas elbeszélése szerint I. Vladislav fejedelem 1113 kö­rül elfogatta Ottó nevű testvérét, tanácsadói pedig azt javasolták, hogy vakít­tassa meg. Vladislav azonban — legalábbis Kosmas előadásában — határozot­tan elutasította ezt, arra hivatkozva, hogy soha nem lesz hasonlatos III. Bo­leslaw lengyel fejedelemhez, aki eskü alatt hazahívta Zbigniewet, majd har­madnapra megvakíttatta.31 A Kosmas által vázolt történet persze elválasztha­tatlan néhány fontos momentumtól. Megítélésekor figyelembe kell venni a Pi­astok és a Premyslidák nem éppen zökkenőmentes viszonyát, III. Boleslaw I. Vladislav ellen folytatott hadjáratát, illetve a példázat igazi célját. A cseh feje­delem ugyanis rögtön a megvakítás alkalmazásának kizárása után biztosította tanácsadóit arról, hogy bár nem akar örök vitát fivérével, mégis megbünteti, hogy a büntetés révén ő és örökösei is megtanulják, hogy Morvaország és ural­kodói mindig a cseh fejedelmek uralma alatt állnak.32 A krónikában megőrzött jelenet tehát leginkább ahhoz, a Premyslida-ház tagjai között 1055-től, I. Bre­tislav végrendeletétől folyó vitához akart érveket szolgáltatni, hogy van-e jog­hatóságuk a prágai fejedelmeknek a morvaországi részfejedelmek felett, vagy nem.3 3 Azonban még ha figyelembe vesszük is, mi volt Kosmas tényleges célja a történet előadásával, világosan kiderül a jelenetből, hogy a kortársak nem te­kintették követendő eljárásnak Zbigniew megvakítását. Mindennek alapján okkal feltételezhető, hogy Almos megvakítása sem maradhatott következmények nélkül. Vélelmezhető továbbá, hogy a büntetés jogosságának alátámasztásához a krónikakompozíció 147. fejezetében leírtakat lehetett döntő érvéként bemutatni. 30 Magyarország története i.m. I./2. 959. 31 „Nequaquam, inquit, assimilabor duci Poloniensi Bolezlao, qui fratrem suum Izbigneu sub f dei sacramentis advocavit dolis et eum tercia die privavit oculis." - Cosmae Pragensis Chronica Boemorum i. m. III. c. 34. 205.: 32 „Ego autem nolo cum fratre meo perpetuas inire discordias, sed volo castigare eum, ut castigatus resipiscat et cognoscat atque sui posteri discant, quod terra Moravia et eius dominatores semper Boemorum principis sint sub potestate..." - Cosmae Pragensis Chronica Boemorum i. m. III. c. 34. 205. 33 Wihoda, M.: Morava w dobé knízeci i. m. 114-115.; Zemlicka, J.: Cechy v dobé knízecí i.m. 69-72.

Next

/
Thumbnails
Contents