Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 385 hogy kik és mit örökölnek meg a családi vagyonnak tekintett országból, hiszen ez saját további sorsukat is döntően befolyásolhatta.1 7 A korszak trónviszályait elsősorban elbeszélő forrásokból, általában nem elfogulatlan szerzők tollából ismerjük. Az ebből fakadó általános forráskritikai problémákon kívül azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a Karoling-kor politikuma elválaszthatatlan a teológiától. A Karoling állameszmény alapját az uralkodók felkenése és szinte püspöki hatalma jelentette, de a politika és a teológia szintézise jelen volt a hatalomról, annak megszerzéséről, megosztásáról vallott nézetekben is. így azok az elsősorban elbeszélő kútfők, melyekből a hatalommegosztás körüli vitákat ismerjük, szükségszerűen a korabeli politikai teológia nyelvi és tartalmi eszköztárával magyarázták az eseményeket. A dinasztián belüli szembenállást a források általában a divisio regni kifejezéssel írták le. A kifejezés egyenesen a Bibliából, Lukács evangéliumából származik. Az egyik evangéliumi történet szerint Jézusnak szemére vetették a farizeusok, hogy csak Belzebub segítségével tudta kiűzni az ördögöt egy beteg asszonyból.18 Jézus erre a következőket felelte nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket. Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok. De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa." Az evangéliumi történetnek természetesen megvan a maga helye a teológia keretei között. Azonban a teológia és a politikum Karoling-kori egymásba vegyülése miatt alkalmazható volt a családi vagy általában politikai természetű konfliktusok és azok kezelésének magyarázatára is. A dinasztikus konfliktusok tehát elsősorban egyszerű, „pénzügyi elszámolási vitaként" is felfogható ügyek voltak, melyeket világosan érthető, materiális érdekek mentén vívtak. E viták azonban sok esetben egyben családtagok közötti nézeteltéréseket jelentettek, melyekben helye, sőt szerepe volt az érzelmeknek is, és nem egy közülük, különösen az apa-fiú szembenállások, szabályos drámába torkollott. Mivel a torzsalkodásokban nem lehetett figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőt, az egyes eseteket rögzítő szövegekben megkerülhetetlen volt annak bemutatása, hogyan kell viselkednie a feleknek a szembenállás során. Az elmúlt évtizedek nemzetközi, jellemzően német kutatásai újabb szempontokkal gazdagították a trónharcok történetét fenntartó forrásszövegek értelmezési lehetőségeit. Az új eredmények fényében jól látszik, hogy a konfliktuskezelés meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, mely egy szigorú eljárásrendet, modern szóval protokollt írt elő a vitázó felek számára. A cél az eredeti jó viszony, a tág értelemben vett barátság (amicitia) helyreállítása volt, me-17 Becher, M.: Dynastie, i. m. 198. 18 „ipse autem ut vidit cogitationes eorum dixit eis: omne regnum in se ipsum divisum desolatur et domus supra domum cadet. Si autem et Satanas in se ipsum divisus est, quomodo stabit regnum ipsius? Quia dicitis in Beelzebub eicere me daemonia. si autem ego in Beelzebub eicio daemonia filii vestri in quo eiciunt ideo? Ipsi iudices vestri erunt. Porro si in digito Dei eicio daemonia profecto praevenit in vos regnum Dei." - Lk, 11,15-16:
