Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
356 PÁLOSFALVI TAMÁS A dolog előzménye az volt, hogy Mátyás megválasztása előtt néhány nappal (január 20-án), fiúutód nélkül meghalt Brankovics Lázár szerb despota. A szerb állam ekkor már csak halvány visszfénye volt száz évvel korábbi önmagának, de a főváros, Szendrő, és az 1444-ben a szultán által visszaadott terület a maga váraival mégis nagy jelentőséggel bírt mind magyar, mind oszmán szempontból. A szerb udvar, a politikai realitásnak megfelelően, megosztott volt egy „magyarbarát" és egy „oszmánbarát" párt között; előbbit a néhai Lázár despota özvegye és sógora, Vak István (Brankovics György despota fia), utóbbit Angelovic Mihály nagyvajda képviselte. Ugyancsak érdekelt volt a szerb kérdés rendezésében a másik szomszéd, Tamás bosnyák király, aki rögtön Lázár despota halála után megszállt bizonyos szerb területeket, békét kötött az oszmánokkal, és tárgyalásokat kezdett a néhai despota lányának és a saját fiának házasságáról.5 2 Könnyű belátni, hogy a magyar államnak érdeke volt a saját szempontjai szerint rendezni a szerb problémát, de legalább ennyire érdekében állt elkerülni mindenféle nyílt konfliktust az Oszmán Birodalommal. Meglehetősen bonyolult ügy megoldása várt tehát Szilágyira, és nem világos, pontosan milyen felhatalmazással járt el. Tekintve, hogy a kormányzó csak valamikor március második hetében hagyta el Budát, aligha volt ideje a március 21-i levélben említett fegyverszünet megkötésére az oszmánokkal. Láttuk azonban, hogy a bosnyák király februárban valóban kötött megállapodást a szultánnal, és nem tartom kizártnak, hogy ehhez megszerezte a magyar kormányzat, jelesül Szilágyi előzetes hozzájárulását. Különösen annak fényében, hogy nem sokkal később a Magyarországon tartózkodó Carvajal legátus kérésére III. Callixtus a Szentszék védelme alá vette a despotátust.53 Meglehet tehát, hogy ekkor ugyanaz a terv fogalmazódott meg Budán, amely az év végén ismét felmerült: nevezetesen a bosnyák trónörökös kezén egyesíteni a keresztény kézen maradt balkáni területeket.5 4 A dolog azonban váratlan fordulatot vett, amikor Mihály nagyvajda oszmán segítséggel kezére kerítette Szendrőt. Ez ugyan egyrészt kiváltotta a magyarbarát párt ellenakcióját, amelynek eredményeként a nagyvajda (magyar) fogságba, a vak István pedig a despotátus élére került, másrészt viszont maga után vonta a közvetlen oszmán beavatkozást. A nagyvezír Mahmud pasa, a fogoly Mihály fivére vezette azt az oszmán sereget, amely az oszmánbarát párt trónkövetelőjét, vak Gergelyt (Brankovics György másik élő fiát) akarta hatalomra juttatni.55 Nem tudjuk, Szilágyinak volt-e szerepe a szendrői eseményekben, de az biztos, hogy az oszmán támadás hírére kénytelen volt Nándorfehérvárra menni, és a vár megerősítéséhez látni.5 6 Szilágyi nemcsak Nándorfehérvár felszerelésével foglalatoskodott; hűtlenség címén, de nyilván stratégiai megfontolásból, lefoglalta a péterváradi apát, egyéb-52 A szerbiai eseményekre ma is jól használható Constantin Jirecek: Geschichte der Serben. I-II. Gotha 1911-1918. II. 208. és köv. 53 Jirecek, C.: Geschichte i. m. II. 211. 54 Erre lásd alább. 55 Jirecek, C.: Geschichte i. m. II. 211-212. Jirecek elbeszélését követi, helyenként szó szerint, Franz Babinger: Mehmed der Eroberer und seine Zeit. Weltenstürmer einer Zeitenwende. München 1953. 164-165. 56 MDE I. 12.
