Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 339 kalmazása is előrelépést jelenthet. Bár jelen dolgozat metodikai és terjedelmi korlátai nem tették lehetővé, hogy részletesebben kitérjünk erre a külön tanulmányt érdemlő kérdésre, mindenképpen meg szeretnénk említeni a térség mezővárosi írásbeliségének és önkormányzatának magas szintjét. A vizsgált területen igen nagy számban maradtak fenn az önkormányzat vizsgálatának elsődleges forrásául szolgáló mezővárosi és falusi közösségek által kibocsátott oklevelek, amelyek általában ingatlanügyben keletkeztek, de számos missilis is található közöttük. Anélkül, hogy adatainkat részleteznénk, most csak az arányokat tekintsük át: 14 falutelepülés összesen 17 kiadványáról, valamint 47 mezőváros összesen 346 okleveléről van szó.8 7 Az arányok itt is roppant érdekes képet mutatnak: az összesen 76 magánbirtok-előzményű mezőváros közül 24 adott ki összesen 167 oklevelet, míg a 39 királyiból 19 település 141-et. A 9 egyházi oppidum csaknem fele volt oklevéladó: 4 kiadó és 39 kiadvány. A különbség igen jól érzékelhető: a magánföldesúri mezővárosok közül arányaiban jóval kevesebb rendelkezett oklevéladással és ezek ritkábban is bocsátottak ki okleveleket, mit a másik két típusba tartozó oppidumok. Az önkormányzat fejlettségében és önállóságában láthatóan döntő szerepet játszhatott a származás kérdése. Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a mezővárosok kialakulási időszakának elején, a 14. században a magán, királyi és egyházi tulajdonú, később mezővárosi fejlődésen keresztülmenő helységek száma a fent ismertetettek alapján 76, 39 és 9 volt, mire azonban ebből az „alapanyagból" a középkor végéig létrejönnek az északkelet-magyarországi mezővárosok, az arány jelentősen megváltozott: 103 magánföldesúri mezőváros mellett 10 egyházi és mindössze 11 királyi oppidum található a vizsgált régióban. A mezővárosok létrejötte tehát itt és országos szinten is a birtokviszonyok jelentős átalakulása során ment végbe. Ez alapján is úgy tűnik, a mezővárosi fejlődés alapvetően a magánföldesúri szférában lejátszódó jelenség volt, amely a királyi hatalom háttérbe szorulásával és a nagybirtok megerősödésével párhuzamosan zajlott le. így a „mezővárosiasodás" igazi haszonélvezői is csak az utóbbiak lehettek, akik ennek megfelelően nagy bevételekre tettek szert prosperáló oppidumaik kereskedelme és adófizetése révén. A túlsúlyban lévő világi földesurak — jellemzően bárói famíliákról van szó — láthatólag felismerték mezővárosaik gazdasági jelentőségét és ezt kereskedelmi illetve jogi kiváltságok kijárásával, illetve adományozásával próbálták mindjobban megerősíteni. 87 A számbavételt a DL-DF digitális adatbázisa alapján végeztük. Ez azonban két hibát is tartalmaz, amely módosította az eredményünket: egyrészt a DL 13 749 jelzetet viselő, 1443. november 5-i keltezésű, Körösszeg tanácsa által kibocsátott oklevelet egyértelműen hibás olvasat miatt (Kereszegh helyett Kewszegh) a kőszegi tanács kiadványaként szerepeltetik az oklevelek között. Másrészt, az 1488. augusztus 15-i dátumozással rendelkező, Rajec mezővároshoz köthető, DL 19 421 jelzetű oklevél szintén hibás értelmezésből következően (Rayecz helyett Ragecz) regédként van rögzítve az adatbázisban.
