Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
330 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS meggyőzőbb adat, hogy 1499-ben a Lengyelországba utazó bártfaiak mellett a homonnaiak és a sztropkóiak is vámmentesek voltak a lengyel Duklán.4 5 Sajátos tényező, hogy említett mezővárosaink közül több is soltésztelepülés-előzménnyel rendelkezik.4 6 Az ilyen közösségek élén álló, kvázi földesúri jogokat gyakorló soltész egyértelműen a városi fejlődés gátja volt, így a település lakosságának érdekeivel alapvetően szemben állt a személye. A soltészokat a 14. század végén, a 15. század elején kezdik elmozdítani pozíciójukból, sok esetben éppen a közösség vásárolja meg tőle a soltészjogot, mint történt ez például a térségünkben fekvő Podolinban is, ahol a lakók két részletben, 1391-ben és 1423-ban teszik meg ezt.4 7 Tárgyalt mezővárosaink közül soltész-előzménye lehetett Hannusfalvának, ez azonban csak 16. századi források alapján valószínűsíthető.4 8 Ugyanakkor teljesen bizonyosan így indult a bányaváros Dobsina története is 1326-ban.4 9 Kurima szintén ilyen módon jött létre, soltészáról még a 15. század elejéről is rendelkezünk egy-két információval.5 0 Sajnos nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy hogyan került ki pontosan a közösség a helyi soltész fennhatósága alól. A soltésztelepítések a korai szakaszban a népességkoncentráció elősegítésével és a munkamegosztás létrehozásával egyértelműen elősegítették a városiasodás megindulását. Nagyjából a 14-15. század fordulóján, a fejlődés meghatározott fokán azonban ezek a települések választóvonalhoz értek: vagy lerázzák magukról a soltész fennhatóságát, vagy egyszerű falutelepülések maradnak. Ahol ez a függetlenedés nem történt meg, ott a komolyabb mértékű városi fejlődés sem mehetett végbe a későbbiekben.5 1 45 DF 216 479., Iványi B.: Bártfa i. m. II. 3613, Iványi B.: Bártfa i. m. II. 4182, Iványi B.\ Bártfa i. m. I. 712. Iványi B.: Bártfa i. m. I. 3420. A témára nézve a városi levéltárakban százával találhatók a források, főként a missilisek. 46 A soltésztelepítésekre általánosságban 1. Körmendy Adrienne-. A soltész („more scultetorum") telepítette falvak a Szepességben (XIII-XIV század). Agrártörténeti Szemle 16. (1964) 305-348. és Fügedi Erik: A „németjogú" falvak települése a szlovák és a német nyelvterületen. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez i. m. 225-239. 47 Podolin esete egyfajta általános mintául is szolgálhatna a városi fejlődés útjára lépett egykori soltésztelepülések pályaívéhez. Soltészaik a 13. században még aránylag gyakran, a 14. században pedig még rendszeresen, de egyre ritkábban tűnnek fel a forrásokban. A podolini soltész például 1303-ban hallatott magáról, amikor örökölt soltészságát nővérének és férjének adta. DL 265. Kiadása: CDH VIII/1. 66. 1332-ben Tillmann soltészról van hírünk (DF 258 833 - az oklevél jelenleg nincs meg!). 1361-ben Jordanus helyi soltész a helyi egyháznak tesz adományt (DL 41 459). 1364-ben a podolini soltész a négy helyi esküdttel szerepel (CDH IX/3. 231.) stb. Az időközben több kiváltságot (kivétel a szepesi ispán és a lublói várnagy joghatósága alól - CDH IX/1. 31. DL 41 502; korábbi kiváltságok megerősítése — CDH 1X73 231; városi kiváltságlevél — CDH X/5. 148. stb.) kapott település lakóinak ezután sikerül két részletben megszerezni a soltészjogokat. Fügedi E.: A „németjogú' falvak i. m. 238. Podolin történetének 13-14. századi eseményeire 1. Wéber Samu: Podolin város története. Bp. 1891. 3-8. 48 Körmendy A.: A soltész telepítette falvak i. m. 334. 49 Az alapítás és a soltész szerepének kérdésére 1. Kollmann O. L.\ Szempontok az északgömöri i. m. 104-111. 50 ZSO V1208, ZSO V 2017. 51 Habár a soltésztelepítések nagy része egyszerű falu maradt a középkor végén is, a soltész kezdeti jelenléte önmagában még nem záija ki a komolyabb városiasodás lehetőségét. A fejlett Podolin
