Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317

320 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS zálogban vannak ugyan,7

de a környező magyar településekkel kialakított szoros kapcsolatukat láthatólag az uralomváltást követően sem szakították még meg. A környéken található emellett jó néhány bányaváros is, melyek közül a kisebb jelentőségűek (Dobsina, Jolsva, Telkibánya, Rudabánya stb.) a középkor végén egyre többször már csak egyszerű oppidumként jelennek meg a forrásokban, igaz korábbi jogi jellegüket még ekkor is őrizték. Sajátos társadalmi és jogi fejlődés érzékelhető a középkorvégi Sárospatak és környéke mezővárosaiban is, amelyek monokultúrás szőlőtermelést folytattak és sikeresen kapcsolódtak be a Lengyelország felé irányuló borkereskedelembe. Ez utóbbi azonban nem csak a későbbi és szűken értelmezett Hegyalján mutatható ki, hanem a környék néhány további, fejlett mezővárosában, így például Miskolcon, Göncön vagy éppen Szikszón is. Szintén egyedi fejlődési pályát futottak be a máramarosi királynéi mezővárosok, de alapvetően, a régióban több, királyi birtok múlttal rendelkező, korábban sokszor civitasként számon tartott jelentős oppidum is található (Patak, Újhely, Szatmár és Németi, Beregszász stb.), melyek a 15. századra már nagyrészt magánkézbe kerültek. Hogy felsorolásunkat rövidre fogjuk, vannak még a területen a lengyel határ vidékén és a környékbeli civitasok vonzásában fekvő, alapvetően kereskedő jellegű oppidumok (Kurima, Varannó, Sztropkó), a legtöbb esetben szerves fejlődés során főúri rezidencia szintig jutó települések (Terebes, Várda, Bátor, Homonna), egyházi birtokú és hiteleshelyi központként is működő mezővárosok (Jászó, Lelesz) is. Persze nem szabad elfeledkeznünk a civitas-lét szintjét több szempontból is elérő, de birtokjogi tényezők alapján mégis csak oppidumnak számító Debrecen városáról sem.8 A mezővárosok további nagy — főként az Alföld északi részén található — csoportja ilyen karakterisztikus jelleggel már nem rendelkezett, ellenben a falutelepülések és az igazi városok közti széles térben, a fejlődés különféle fokán álló oppidumként élték meg a 15. századot. Fontos megjegyezni még mindezek mellett is a valahol a falvak és az oppidumok eléggé megfoghatatlan határvidékén mozgó, gyakran országos vásárokat is rendező, jogilag falvaknak tekinthető helységeket (Lök, Mada, Ruszka, Szalka stb.).9

Amint ez a hevenyészett felsorolásunknak számít 33, 32 és jóval csoportátlag alatti 23 ponttal. Kubinyi A.: Városhálózat a Kárpát-medencében i. m. 30. 7 Az elzálogosítás 1412-ben történt. Codex Diplomaticus Hungáriáé Ecclesiasticus ac Civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban CDH) X/5. 130. 8 Debrecen fejlettségének legfontosabb jelzője — sok más mellett — az 1405. évi szabad királyi címet és falépítési engedélyt biztosító királyi privilégium volt. Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387— 141')). Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958. III-VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001. VIII-IX. (1421-1422.) Szerk. Borsa Iván - C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004. X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007. XI. (1424) Közzéteszi Neumann Tibor és C. Tóth Norbert. Bp. 2009. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 1, 3-4, 22, 25, 27, 32, 37, 39, 41, 43, 49.) (a továbbiakban ZSO) II. 3767. Az már csak a helyzet fonákja, hogy a város nem tudott élni a kiváltságokkal, mivel nem maradt királyi kézben. A birtokos változásokra 1. Módy György. A falutól a mezővárosig. In: Debrecen története I. kötet. Debrecen története 1693-ig. Szerk. Szendrey István. Debrecen 1984. 131-134. Egy frissen kiváltságolt település eladományozása egyébként egyáltalán nem számított Zsigmond számára „nagy ügynek", ugyanezt Patakkal is mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül megcsinálta 1429-ben. Gulyás L. Sz.: A mezővárosi önkormányzat i. m. 30-31 9 Megemlíthető például Lök falu, amely öt országos vásárral és elsőrangú közlekedési csomópontként 11 centralitási pontot ért el, mégsem volt mezőváros. Kubinyi A.: Városfejlődés és vásárhá-