Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - A Szabad Európai Rádió és a magyar forradalom. Műsortükör 1956. október 23 - november 5. (Ism.: Szabó A. Ferenc) I/249
251 TÖRTÉNETI IRODALOM például elhangzott, hogy a Sztálin-szobor ledöntésekor dörögtek a fegyverek, az ÁVH-sok a tüntető tömegbe lőttek volna, pedig a szakirodalom nem tud ilyesmiről. A rádió alkalmazottjainak vegyes volt az összetétele. Nagyjából megfelelt a korábbi, magyarországi politikai pluralizmusnak. Arra azért ügyeltek a vezetők, és nem utolsó sorban a fenntartó, hogy a munkatársak — szemben a Budapesten hangoztatottakkal — ne a második világháború előtti társadalmi-politikai struktúrát tükrözzék, hanem inkább az 1945-47 közöttit. Mindazonáltal ismeretes, hogy az 1945-ös és 1947-es magyar migráció között alapos világnézeti eltérések voltak. Emellett, mivel a fenntartó és az irányítók legalább olyan fontosnak tartották a szakértelmet, mint a politikai attitűdöt, lehetővé tették néhány egykori szélsőjobboldali vagy legitimista személy rádiós szereplését is. Természetesen voltak a szerkesztőségben a döntően polgári származásúak mellett paraszti illetve munkás gyökerű szereplők, egykori kisgazdák, parasztpártiak vagy szociáldemokraták. Sok egykori szakszervezeti vezető is Nyugatra menekült, s a SZER-nél helyezkedett el. A magyarság regionális megosztottsága következtében voltak a szerkesztőségben szép számmal korábban Erdélyben vagy a Felvidéken tevékenykedő újságírók. A magyar adás legismertebb és legnépszerűbb kommentátora, „Gallicus", azaz Mikes Imre, erdélyi volt, ami stílusán, szóhasználatán gyakran átütött. 1956-ra már komoly tapasztalatokkal rendelkező, rutinos gárda vett részt a SZER munkájában. Felkészültségük, informáltságuk ellenére a szerkesztőket-kommentátorokat váratlanul érték a forradalom eseményei. Általában nem tudtak elszakadni érzéseiktől, reményeiktől. Az emigráns sors tipikus jellemzői mutatkoztak körükben: illúzió és reménykedés a politikai változások nyomán. Személyes helyzetük gyors változásában, a hazatérésben bíztak. Ismeretes, hogy tapasztalt politikusok (Nagy Ferenc), irodalmárok (Márai Sándor) egyaránt úgy vélték, hogy már csak napok kérdése, hogy visszatérhetnek hazájukba, s alakítói lehetnek az eseményeknek, s ezért átrepülték az Óceánt. Elősegítette a SZER-ről kialakult hamis kép rögzülését, hogy az adások anyaga e kötet megjelenéséig lényegében nem volt hozzáférhető. Néhány válogatás (Például Mikes Imre /Gallicus/: Reflektor. Újváry „Griff" Verlag - München, 1977.) nem pótolhatta az egészet Inkább azt a benyomást keltette, hogy sok a takargatni valója az egykori munkatársaknak. Különösen éles volt a kontraszt az 56-os magyarországi rádióadások anyagának korai megjelentetése (A forradalom hangja. Varga László /New York/ 1957.) és a müncheni adás most közölt anyagának késése között. Bármennyire is nyíltnak, demokratának gondolták magukat a rádió munkatársai, hiába védekeztek a vádak nyomán, nem hozták nyilvánosságra az események sodró pillanataiban rögtönzött, ezért — magától értetődően — nem mindig kellőképpen körültekintő megállapításaikat. Ezzel és a szereplők, biztonsági okokból indokolt, évtizedekig tartó titkosításával lehetőséget adtak a diktatórikus szocializmus titkosszolgálata és propaganda gépezete számára a zavarkeltésre és a kompromittálásra. A forradalom utáni történések sem segítették a SZER 1956-os tevékenységének reális megítélését. Az 1957. évi el nem titkolható vizsgálat és represszió a munkatársak körében valamint a reformkommunisták mártíromsága azt a benyomást keltette, hogy súlyos felelősség terheli a műsor szerkesztőit. Konkrétabban szólva: Nagy Imre megítélése kezdetben valóban igen negatív volt az adásban. Már 24-én elítélték Nagy Imrét a statárium meghirdetése és a szovjet csapatok állítólagos behívása miatt. Az utóbbi felelősségének a miniszterelnök nyakába varrása vagy politikai tudatlanságból — hiszen az oroszok Magyarországon voltak és különleges hadtestet alakítottak 1956 nyarán — vagy tudatos zavarkeltés szándékával történt, s olvasva a dokumentumot, Gellért Andor és Mikes Imre szerepléséhez köthető. Ennél a témánál is fontosabb annak megítélése, hogy a rádió kommentátorai valóban hitegették-e a hallgatóságot az amerikaiak valamiféle beavatkozásával vagy nem? Kétségtelen, hogy a SZER a hidegháború időszakában a két világrendszer harcának a terméke volt, s nem csupán „demokratikus" tájékoztatás volt a célja, hanem az ellenfél pozícióinak gyengítése, a magyarországi ellenállás erősítése. A terjedelmes szöveg lapozgatása során számos célzást, utalást találhatunk erre, ami nemcsak a munkatársak lelkesedése, reménykedése következménye volt, hanem a SZER fenntartóinak (köztük a CIA) politikai megfontolásait tükrözte. A közreadott anyag „műsortükör", azaz szórói-szóra közli az elhangzottakat. Órára, percre jelzi az ismétlések elhangzását. (Volt olyan kommentár, amelyet hétszer is megismételtek!) Mivel óránként került sor az adásban hírek beolvasására, a SZER magyar adása akarva-akaratlanul nemcsak közvetítője, hanem alakítója is volt az eseményeknek. A közreadott szöveg tudományos hasznosíthatósága alig felbecsülhető. Jóval többet nyújt annál, amire korábban az elhangzottakat felhasználták, vagyis egy rádióadás működésének értékelésére, megítélésére. Több szakmai vitát eldönthet, mivel most már tudjuk hogy percről-percre mi került adásba. Nagy volt a szerkesztők
