Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tapolcai László: Lengyelország történeti és mitikus kezdetei. A tér alakulása (Ism.: Kovács István) I/225

TÖRTÉNETI IRODALOM Tapolcai László LENGYELORSZÁG TÖRTÉNETI ÉS MITIKUS KEZDETEI A tér alakulása ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Monográfiák 2. Budapest, 2010. 415 o. Marc Bloch írja A történelem védelmében című tanulmánykötetében, hogy a régmúltat feltáró érdeklődés megakad azon a ponton, ahol a különböző típusú régészeti leletekkel, esetleges írásbeli, szóbeli dokumentumokkal — beleértve a mítoszokat is — érzékelhető, mérhető idő átcsap, szétfolyik, elterül az időtlenségben. Az időtlenségben, az időszámítás előtti, Krisztus születése előtti korban való elmerülés mind inkább megnehezíti a történész feladatát, felelősségét. Megállapításai oszlopszerű jelzések lehetnek, állításaira meghatározó súllyal nehezedik a — minden tudós számára kötelező — morális felelősség is. Az ezen alapuló tudás biztosíthatja meg a kutatási eredmények tartósságát. Az Illyés Gyula által megfogalmazott „láthatatlan, szent alapzatok" nemcsak a költő esztétikai teljesítményének szolgálhatnak mércéül... Az alaposság, a lelkiismeretesség a tudós munkáját is hitelesíti. A Lengyelország históriájával foglalkozó magyar történész középnemzedék kitűnően felkészült fiatalabb tagjai közül — (színvonalukat, eredményességüket a külföldi történészek 2012-es II. krakkói világkongresszusán felmutatott teljesítményük, szereplésük bizonyítja) — az egyik legnehezebb feladat megoldását Tapolcai László tűzte ki monográfiaként is megjelentetett Lengyelország történeti és mitikus kezdetei című doktori értekezésében. Könyvének alcíme pontosan meghatározza, s ezáltal szűkíti is témáját: A tér alakulása. Tapolcai László munkája négy nagy főfejezetre tagolódik. Közülük a Bevezető részben — amely elméleti fejtegetés a nemzetről, a mítoszokról és a térről — következtetései igazolására a középkori lengyel történetírásból hoz példákat. A Bevezető bevezetésében a szerző leszögezi, hogy könyvének fő „rendező elve a tér, vagyis az ország és annak főbb részei: a központok, a határok, a tenger és a hegyek." Az ezekkel kapcsolatos mítoszokat, mitikus motívumokat 9. századi felbukkanásuktól kezdve kíséri végig — vizsgálva azok változatait, fejlődését is — a 17. század végéig. A csaknem kilenc évszázadot felölelő időszak vizsgálásának indoka: „Az egyik kiinduló feltevésünk szerint az emlékezet, az értékek, a mítoszok és a jelképek akkor válnak a nemzettudat alakítóivá, illetve annak részeivé, ha keletkezésüktől fogva viszonylag hosszú időn keresztül állandóan jelen vannak és — a különböző korszakok társadalmi, kulturális, vallási, politikai, stb. viszonyainak megfelelően — hatnak a közösség tudatára." Ehhez hangsúlyul még hozzáteszi: „Azt a korszakot vizsgáljuk, amelynek kezdetén a későbbi lengyelség az európai írott történelembe belép, és amelynek végén átmenetileg megszűnik annak aktív alakítója lenni." III. (Sobieski) János halála után a területileg még hatalmas, de belsőleg széthulló Nemesi Köztársaság fokozatosan kiszolgáltatódik három egyre erősödő, autokrata berendezkedésű szomszédjának: Poroszországnak, Oroszországnak és a Habsburg-birodalomnak, amelyek a 18. század utolsó harmadában teljesen felosztják egymás között a lengyel-litván államot. Témájából következően a korszakot vizsgáló történésznek alig van esélye arra, hogy új forrást találjon. A már meglévő történeti vonatkozású szövegeket, korabeli képzőművészeti és iparművészeti alkotásokat kell nagyítólencse alá vennie, értelmeznie, nem riadva vissza korábbi, nagy szakmai tekintéllyel alátámasztott magyarázatok kritikájától, átértékelésétől sem. Ennek feltétele persze a történeti háttér, a forrásanyag és a szakirodalom magabiztos ismerete, amely a szellemi otthonosság komfortját biztosítja a kutatónak. A könyv kulcsszavaiként szereplő mítosz és tér megkívánja e fogalmak vizsgálatát, tartalmuk tisztázását. Látszólag a legegyszerűbb és egyben legrokonszenvesebb mítoszmagyarázatot a szerző Alekszej Loszevtől idézve sűríti egyetlen mondatba: „A mítosz a térben és időben körülírható, csodás módon megnyilvánuló konkrét valóság". De kifejti Carl Gustav Jung, Mircea Eliade,