Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Kövér György: Fordulat, forradalom után? A magyar gazdaságtörténet-írás a nemzetközi trendek tükrében I/189
194 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE helye a Harvard közgazdasági tanszékén. Már a graduális hallgatóknak tartott kurzusai is legendásak voltak, ráadásul akkoriban ő volt az egyetlen, aki Európáról szóló előadásokat tartott. S azokon szó esett a Karoling kori uradalomtól az index-számokon át egészen Max Weberig mindenről, amivel egy művelt európai professzor lenyűgözhette a tudásra szomjazó, de meglehetősen provinciális amerikai hallgatóságot.16 Aztán 1958 telén Gerschenkron pénzt kapott a Ford alapítványtól, hogy formálisan is megalakítsa a Gazdaságtörténeti Műhelyt PhD diákok számára. Az első évben Albert Fishlow (*1935) és Paul David (*1935) nyerte el a helyet, a következő évben Peter Temin (* 1937) kapta meg a lehetőséget. A kicsit idősebb John Meyer (1927-2009) akkor már maga is tanított a tanszéken.17 Fishlow egyértelműen vallja, hogy őt Gerschenkron „térítette meg" a gazdaságtörténetnek, aki akkor pályájának csúcsán állott. A konverzió azért nem volt tökéletes, mert Fishlow visszaemlékezésében azt is felidézi, hogy milyen dühös volt mesterük, amikor megtudta, hogy Paul Daviddel elméleti cikket írtak a piac tökéletlenségéről, ahelyett, hogy gazdaságtörténeti témáikon dolgoztak volna. Később persze megbékélt, amikor közölték a cikket egy folyóiratban. Fishlow ugyanakkor azt is elárulja, hogy Gershenkron nagyon keveset tudott az Egyesült Államokról, s bizonyos értelemben ezért is választották témavezetőnek, mert miközben élvezték a tőle kapott inspirációt, modelljét, elméletét, megközelítését nem akarták követni.18 Gerschenkron asszisztensének egyébként sem lehetetett könnyű lenni. Miután Gerschenkron átesett az első szívrohamon, Dávidét rendelték mellé asszisztensként. A helyzetet mindketten nehezen viselték. David nem igazán lehetett boldog, amikor azt kapta feladatul, hogy keressen meg egy Vico idézetet, amelyet a mester ráadásul olaszul nyomott a kezébe. A szöveget végül az angol fordításban két helyütt, a könyv elején és végén találta meg, majd a fordítás pontosságát is össze kellett hasonlítania az olasz eredetivel.19 Természetesen nemcsak a tanítványok találkozhattak a mesterrel, hanem az Európából jött látogatók is: Charles Feinstein (1932-2004) első sabbaticaljét az USA-ban töltötte, ahol Gerschenkron nevezetes esti szemináriuma után festői rendetlenségű szobájában egy obligát pohár brandy társaságában igyekezhetett, hogy a vendéglátó kedvenc témájáról, a baseballról valami másra terelje a szót.20 S ha már itt tartunk, megemlíthetjük, hogy a kötet persze nem tartalmaz mindenkit, akinek az emlékeire méltán kíváncsiak lennénk. Az akkor még Donald McCloskey (*1942) néven publikáló ökonometrikus gazdaságtörténész szerencsére másutt már közzétette Gerschenkronról mint tanáregyéniségről szóló írását, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy szerinte Gerschenkron notórius érdeklődése a baseball és a kosárlabda iránt kifejezetten az új befogadó nemzet iránti elkötelezettség része volt. De megismerhetjük ebből a portréból Ger-16 Reflections..., i. m. 402. Paul A. David (1996). 17 Reflections..., i. m. 367. Meyer egy sor módszertani újításuk gyökerét, amelyet korai cikkeikben alkalmaztak Gerschenkron kurzusaiból eredezteti, uo. 378. John R. Meyer (1994). 18 Reflections..., i. m. 388. Albert Fishlow (1998). 19 Reflections..., i. m. 405. Paul A. David (1996). 20 Reflections..., i. m. 292. Charles Feinstein (2002).
