Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ormos Mária: Lehet-e magyar történelmet írni egyetemes történelem nélkül? I/167

172 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE tervei kétségtelenül a jobb jövő felé mutattak, magukkal a lépésekkel azonban sorra elkésett. Elkésett a hadsereg újjászervezésével, a földreform kihirdetésével, a választójogi törvénnyel, miközben a külföldre kiküldött nem hivatalos követeket szerencsétlenül választotta meg, és külföldre eljuttatott üzeneteiben az ekkor védhető etnikai elv helyett történelmi és gazdasági tényezőkre hivatkozott. Felsorolhatjuk tehát a magyar oldalon elkövetett hibákat és mulasztásokat, ám ha nem tudjuk, nem értjük, hogy milyen, a magyarokénál sokszorta nagyobb erők mozgatták a szálakat, akkor nem a valóságról beszélünk, hanem önkényesen választunk magunknak ördögöt, hogy rá mutogathassunk. Ha újra lépünk egyet, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Lenin nélkül, az oroszországi fordulat nélkül elképzelhetetlen lett volna a Magyar Tanácsköztársaság. Ezt az államalakulatot Moszkvában találták ki. Nem mintha a szociáldemokrata pártnak nem létezett volna radikális szárnya, de ez önmagában kicsi és jelentéktelen volt és minden bizonnyal az is maradt volna, ha meg nem jelenik Kun Béla társaival, egy nagy halom pénzzel, valamint kolosszális ígéretekkel azt illetően, hogy az orosz Vörös Hadsereg máris készenlétben áll, hogy kisegítse a bajból testvérét, mármint akkor, ha az vállalja a testvéri szerepet. Az ígéretnek nem csak számos szociáldemokrata vezető és párttag került a bűvöletébe, de felsorakozott a mentők mellé a magyar értelmiség színe-java. Hozzá lehet tenni ehhez, hogy a várakozás nem volt teljesen alaptalan, mivel a bolsevik vezetőség megoszlott, és volt olyan vezető, így Trockij, aki a segítséget komolyan vette. A magyarok mentségére fel lehet hozni, hogy Budapesten nem lehetett kitalálni, hogy ezt a projektet Lenin elveti, és az ő álláspontja győzedelmeskedik. Ez történt, és amikor kiderült, hogy miként Károlyi alaptalanul bízott francia kapcsolataiban, Kun Bélát orosz mentora ugyancsak cserbenhagyta, Budapesten és az ország még megmaradt területén minden megváltozott. Természetesen fel lehet hozni, hogy az oroszoknak volt fontosabb dolguk annál, hogysem megmentsék a magyar terület és lakosság egy részét, ez azonban mit sem változtatott azon, hogy a magyar csatlakozás a megmentés hiedelméhez kapcsolódott, és erről kiderült, hogy hiób-hír volt. Még tellett egy nagy erőfeszítésre az északi hadjárat formájában, amely egyébként azért lehetett sikeres, mert csehszlovák hadsereg még nem létezett, de ezt követően elfordultak a rendszertől a korábbi támogatók, dezertált néhány felébredt szociáldemokrata, összeomlott a közélelmezés, ellenforradalmi lázadásokra és azok brutális, véres leverésére került sor. Summa summárum: a rendszer és vele együtt az ország verve volt, még mielőtt a románok eldöntötték volna, hogy nekiindulnak és meg sem állnak Budapestig. Ismét kiderült, hogy ígéretre, de azt is mondhatom, hogy „hozomra" nem lehet országos politikát építeni. Figyelmen kívül hagyva vagy éppenséggel nem is ismerve a nemzetközi körülményeket. Ennek tudatában mondhatnánk, hogy teljesen fölösleges volt egy ilyen kísérletbe belemenni. Ám azt is hozzá lehet tenni ehhez, hogy a kísérletnek létezett egy pontosan ugyan fel nem mért, de talán nem is ismerhető, vagyis végeredményben csak feltételezett háttere. És azok jó része, akik a kísérletre vállalkoztak, — így több szociáldemokrata vezető mellett írók, zenészek, társada-