Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Vonyó József: A Magyarországi történetírás nemzetközi összehasonlításban. A Magyar Történelmi Társulat 2012. évi vándorgyűlése (Pécs, 2012. szeptember 21-22.) I/161
164 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE latmenetébe. Annak lényege ugyanis az volt, hogy a gazdaságtörténet alkalmas elméleti következtetések levonására, tehát önálló diszciplína. Kövér György reflexiójában — a közbeszóló Ormos Máriával egyetértve — lehetségesnek tartotta, hogy az ideológiai jellegű megjegyzés „külső nyomásra" került a szövegbe. Egyben intézményi rivalizálást is látott a jelenség mögött. Ránki nem akarta, hogy a közgazdaságtan mintegy rátelepedjen a gazdaságtörténetre. Ez a félelem azonban szerinte indokolatlan volt. Ha volt ilyen veszély, az a '70-es években legfeljebb a politikai gazdaságtan részéről fenyegethette volna a tudományszakot. Mindenesetre ez is egyik megnyilvánulása volt annak, hogy nálunk az új gazdaságtörténet-írás nem honosodott meg, s mindmáig a diszciplína hagyományos művelése jellemző Magyarországon. Orosz István szerint a hallgatók elfordulását a gazdaságtörténettől az is magyarázza, hogy a marxizmussal kötik össze, lévén, hogy utóbbi gazdaság- és társadalomtörténetként jelent meg. Ormos Mária inkább a nehezebb tárgyak tanulásával szembeni averzióval magyarázta a jelenséget - más szakterületekre vonatkozóan is. Kövér ezzel egyetértve azt a kérdést is felvetette: tudjuk-e jól és érdekesen tanítani azt, amit akarunk? Ehhez kapcsolódott Pók Attila, aki szerint mindenekelőtt három tényező befolyásolja a diákok óraválasztással kapcsolatos döntését: (1) A világ aktuális folyamatai, a szűkebb és tágabb környezetében zajló események. Az érdeklődő diák ezekre keres válaszokat. (2) A tanár és a tudós egyénisége. Az igazán nagy formátumúak azt oktatják, sugározzák, ami a korabeli világban aktuális, ami annak lényegéhez tartozik. (3) Végzés után miként tudják hasznosítani az oktatás során elsajátított ismereteket. Az értelmiségieket alkalmazó munkáltatók kreatív személyiségeket keresnek. Ezért nagyobb érdeklődést válthatnak ki a problémacentrikus, önálló gondolkodásra serkentő, készségeket, képességeket fejlesztő, gyakorlatias foglalkozások. A levéltári anyag és a kutatási lehetőségek összefüggéseiről Gyarmati György vetette fel a modernkori történészek alapvető kutatási problémáját. Míg a Magyarország 1000 és 1900 közötti történetét dokumentáló források a levéltári állagok 35%-át teszik ki, a 20. századiak 65%-ban részesednek belőle. így a középkorászok a források döntő hányadát ismerik és uralják, a második világháború utáni korszak történéseit kutatók viszont egész életművüket produkálhatják a vezető szervek iratai 4-5%-ának felhasználásával. Gyáni Gábor két megoldást vetett fel a probléma megoldására. Egyrészt az érdektelen információkat tartalmazó, illetve a tükröződő iratokat selejtezni kell. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalmi szervek különböző szintjeinek anyagaiban (pl. az alsóbb szervek jelentéseiben, beszámolóiban és azok járási, megyei, országos szintű összegzéseiben) ugyanazok az információk ismétlődnek, ezért elég az országos testületek iratainak vizsgálata. A másik nehézséget az okozza, hogy a kutató a hivatalszervezet által meghatározott csoportosításban kapja meg az anyagot. Minél nagyobb nominálisan az iratanyag, a történésznek annál nehezebb megállapítania, mely dokumentumok tartalmazzák a számára fontos in-
