Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jemnitz János: Márkus László (1920-2011). Megemlékezés - személyes hangon VI/1599
KRÓNIKA MÁRKUS LÁSZLÓ (1920-2011) MEGEMLÉKEZÉS - SZEMÉLYES HANGON Márkus Lászlót még egyetemi éveimben ismertem meg. Ó a felnőtt levelező oktatásban vett részt, de néhány nappali tagozatos órán is ott volt. Többször egymás mellett ültünk és rövid beszélgetések kezdődtek közöttünk. Későbbi találkozásunk már akkor volt, amikor én technikumi tanár lettem és valahogy (hogy miként, azt ma már nem tudom) ő a Művelt Nép lektorátusának munkatársaként bízott meg azzal, hogy könyveket lektoráljak. Az újabb találkozásra akkor került sor, amikor mindketten — mint elbocsájtottak — kerültünk 1958-ban az MTA Történettudományi Intézetébe, még a Belgrad rakparton. Egy szobába kerültünk, és igazán akkor ismerkedtünk össze. Lassan barátság szövődött közöttünk, ami elég hosszú ideig tartott, de azután, oly sok pályatársunkhoz hasonlóan ez a szál több okból kifolyólag megszakadt. Barátságunknak a hasonló gondolkodás nagyon lényeges tartalmi magja volt, hangsúlyozottan kritikai gondolkodás múltról és jelenről. Hangsúlyoznom kell, hogy Márkus László korábbi évjárat volt, sok tapasztalattal a háta mögött. Ó még fiatalon, középiskolái után, már a kemény zsidó törvények meghozatalakor Újpesten egy autószerelő műhelyben dolgozott, ahol Vásárhelyi Miklós is. Márkus László munkaszolgálatosként került a frontra, ahonnan megszökött, majd azon kevesek közé tartozott, aki valóban partizán lett. Ejtőernyősként vetették be valahol a belorusz erdőknél. 1945 után sem volt egyszerű az életútja. A politikai vezetők közül sokakat ismert személyesen még a múltból. A magyar történelem és a magyar politikai élet történetéből óriási ismeretei voltak, amiből nagyon keveset írt meg. Voltak történelmi hősei — például Kászonyi Dániel —, róla írt is egy tanulmányt, ami meg is jelent. Szociáldemokrata lett még jóval 1945 előtt és nagy érdeklődéssel fordult mindig az MSzDP történelmi múltja felé. Ilyen konferenciákon részt vett, kollektív munkákban ő is megírta a maga tanulmányait. (így azokon az „ünnepi” rendezvényeken, amelyeket Szabó Ervin, Kunfi Zsifmond, Mónus Illés éa Justus Pál emlékére tartottak. Ugyanígy 1984-ben ott volt a Schutzbund felkelés 50. évfordulóján tartott konferencián. Ugyancsak részt vett és felszólalt azon az „író-olvasó találkozón”, ahol Horváth Zoltánnak az akkor híressé vált, valóban újszerű könyvét vitattuk meg a „második reformnemzedékről”. Márkus ekkor baráti kapcsolatba is került a szerzővel.) Még korai ismeretségünk és barátságunk idejéből „lepett meg” Márkus azzal, hogy a Kultúra Világa című nagy vállalkozásban megkapta a szerkesztői feladatot. Ó volt azután az a „diszpécser”, aki az egyes szerzőkkel megegyezett,
