Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
Gyarmati György A RESTAURÁCIÓBÓL KONSZOLIDÁCIÓBA VAJÚDÓ KÁDÁR-RENDSZER EGY EPIZÓDJA Lehallgatott kihallgatások címmel a közelmúltban tette közkinccsé Baráth Magdolna és Feitl István annak a pártvizsgálatnak a dokumentumait, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése folytatott 1962 nyarán két korábbi elvtársuk és fölöttesük ellen.1 A közreadott forrásanyag historiográfiai újdonsága önmagában is figyelmet érdemel, de nem csupán az eljárás alá vont két korábbi kommunista prominens személye miatt, hanem négy további okból is. Nevezetesen: A vizsgálatot elrendelő rendszer-reprezentánsok szándékai, törekvései, az eljárás szűkebb-tágabb politikai funkciója okán, s nemkülönben következményei miatt; végül pedig azért, mert e kulisszák mögött indított eljárást meglehetősen széleskörű közfigyelem kísérte. Ez utóbbi viszont — a korabeli nyilvánosság szűk keretbe szorítottságából eredően — elsősorban abból a titkosszolgálati irathagyatékból ismerhető meg (részlegesen), amelyet akkoriban csak meglehetősen kevés kiváltságos bennfentes ismerhetett. Ennek megfelelően az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy egyfelől reflektáljunk a most közreadott Lehallgatott kihallgatások kötetből ismerhető mozzanatokra, másfelől társítsuk hozzájuk azokat a politikai rendőrség által gyűjtött szemelvényeket, amelyek a nem nyilvános kortársi reagálásokból adnak ízelítőt.2 A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) két egykori vezetője, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő ellen folytatott pártvizsgálat — annak indíttatása és konzekvenciája — eddig sem volt ismeretlen. Tömören: 1961-ben az SZKP XXII. kongresszusán Ny. Sz. Hruscsov ismételten propaganda-hadjáratot indított mind a személyi kultusz, mind pedig személyesen Sztálin (emléke) ellen. Mire a moszkvai kongresszus véget ért, Sztálin maradványait kirakták a Vörös téri mauzóleumból, s a Kreml falánál szó szerint bebetonozták.3 Ekkoriban az ilyen „szovjet 1 Lehallgatott kihallgatások. Rákosi és Gerő pártvizsgálatának titkos hangszalagjai, 1962. Szerkesztette: Baráth Magdolna és Feitl István. Napvilág - ÁBTL, Budapest. 2013. 2 A politikai rendőrség besúgói — hivatalos elnevezéssel „hálózati személyei” — által összegereblyézett hallomások zöme a nevezettek egykori jelentéseit őrző ún. M(unka) dossziéiban maradt fenn. Az itt olvasható alulnézeti reflexiókat — egy vonulatot leszámítva — azért közöljük „csak” lábjegyzetben, mivel a közemberek és a nem prominens hivatalnokok vélekedésének titkosszolgálati hozadéka ilyen alárendelt viszonyban volt a hivatásos politikacsinálók napirenden lévő desztalinizációs ténykedésével. 3 Ebből a — nem nyilvános — magyar közbeszédre jellemző módon azonnal adoma keletkezett. „Csonka” fedőnevű egri ügynök két olyan környékbeli személyt is megnevezett jelentésében, akik szerint „úgy látszik, Hruscsov már magának csinálja a sírhelyet, hogy Sztálint kilakoltatta.” ÁBTL 3.1.2. M-30.079/2. Az egyik budapesti külkereskedelmi vállalatnál azt rögzítette „Balogh Má-
