Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561
FIGYELŐ 1573 megbékéltetésének elvégzése helyett ennek ellenkezőjét érik el és ezért kötelességemnek tartom, hogy erre nyomatékkai figyelmeztessek. Kihallgatási jegyzőkönyvek egész sora, amelyek újra és újra hasonló jellegű részleteket tartalmaznak az érdekeinkkel szembe menő magyar magatartásról, valamint személyes élményeim, vezérkari főnököm beszámolói és összes alárendeltem hozzám intézett észlelései nem engedik meg hogy tovább hallgassak. (...) Egyértelműen kihámozható ebből (...) hogy a magyar csapatok ügyetlen viselkedése a lakosságot szabályosan a partizánok karjaiba kergeti, míg a lakosság a német katonaság kapcsán általában jó véleménnyel van és büszkén mondhatom, hogy aktív csapataim bevonulása után állandóan csak azt kérdezték, hogy utánunk jönnek-e a magyar megszálló hadosztályok. Nem tagadom, hogy német parancsnokságok és egyének is olyan cselekedeteket követtek el, amelyek súlyosan veszélyeztették a lakossággal való jó viszonyt, de ezek mégis egyedi esetek maradtak és a lakosság is így értékeli őket.”36 Schneider hadosztályparancsnok jelentéséhez hat jegyzőkönyvet is csatolt, amelyek sajnos nem találhatóak meg a levéltárban, de más iratokból könnyen el lehet képzelni, mit is tartalmazhattak: a magántulajdon teljes semmibevételét, rendszeres erőszakoskodásokat és önhatalmú bántalmazásokat, a kollektív büntetések túlzott alkalmazását. Könnyen lehet, hogy ebben a magatartásban szerepet játszhatott a németekkel szembeni kisebbségi érzések kompenzálása, valamint az a tudat, hogy a megszállt területek egyfajta „Csáky szalmájaként” kezelhetőek hiszen az itt fellelhető vagyonnal és lakossággal senki felé nem kell különösebben elszámolni. A „Nagy Honvédő Háború” mítosza A náci Németország megsemmisítő rablóháborút folytatott a keleti hadszíntéren és a náci tervek egyértelműen a Szovjetunió lakossága egy részének megsemmisítésére törekedtek. A népirtás szándéka ezért teljesen nyilvánvaló. Más kérdés, hogy a gyakorlatban a megszállási politika nem teljesen a tervek szerint működött. Krausz állítása szerint nem csak a német politika, hanem a magyar megszállók is népirtást követtek el a Szovjetunióban. Krausz népirtással kapcsolatos tézise meglehetősen furcsa annak fényében, hogy az állítólagos genocídium elkövetői zömmel maguk is az állítólag kiirtandó népcsoport tagjaiból kerültek ki. Mivel a dokumentumkötet különleges jelentőséget tulajdonít a csernyigovi körzetnek, ezért érdemes idézni azokat a számokat, amelyek erre vonatkoznak: a német hadseregcsoport-parancsnokság 1943. április 20-i jelentése szerint 291 német katona mellett nem kevesebb, mint 2405 helyi „Schutzmann” teljesített szolgálatot!37 A körzetben ebben az időben kb. ugyanekkora magyar megszálló katonaság is tartózkodott, elmondható tehát, hogy a megszállási feladatokat még itt is majdnem 50%-ban szovjet állampolgárok látták el. Ott, ahol magyar megszálló alakulatok nem tevékenykedtek, az arányok 36 BA-MA RH 21-2/v 562. 37 BA-MA RH 19 II 226, Übersicht der im Gebiet der O.F.K. 399 eingesetzten Kräfte des SS und Pol. Führers Tschernigow nach dem Stand 20.4.1943.
