Századok – 2013

MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561

1568 FIGYELŐ csak belső használatra szántak és bizonyítják az atrocitásokat, általában hitele­sebbek, mint azok, amelyet az áldozatok készítenek, elsősorban propagandacé­lokra. Annyi biztos, hogy a magyar és a német levéltárakban bőségesen találha­tó olyan anyag, amelyből — tendenciózus válogatással — akár hasonló kötet szerkeszthető, mint amit most Krausz Tamás közreadott. Hogy miért nem kísé­relte meg a kötet ezeket is ütköztetni a RAB anyagaival, arról még a későbbiek­ben lesz szó. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy miért nem használta azokat a szovjet illetve orosz publikációkat, amelyek demográfiai veszteségekkel foglal­koznak, de nem a RAB adatait használták számításaikhoz.21 Krausz sajátosan értelmezi át forrásainak jelentését. Szerinte a magyar háborús bűnösség dokumentumai indították Sztálint arra, hogy Magyarorszá­got „megbüntesse”, és ez vezetett a határok kedvezőtlen átrajzolásához is. Eh­hez képest Románia hamarabb és jóval nagyobb erőkkel lépett be a háborúba, megszálló csapatai jóval több szovjet állampolgárt gyilkoltak le — ráadásul túl­nyomó többségük nem is partizánveszélyes területen működött —, és legalább akkora területet tartottak megszállva, mint a magyar királyi honvédség.22 Ma­gyarán: ha Sztálint morális megfontolások vezették volna, akkor nem jutal­mazhatta volna éppen Romániát Magyarország kárára. Krausz szerint a tömeggyilkosságok alapvetően ideológiai okokra vezethe­tőek vissza, a sok szempont közül ezt nevezi elsődlegesnek. Ennek kapcsán meghatározónak tartja a katonákat érő „rasszista indoktrinációt”. Csakhogy tudni kell: a megszálló alakulatok kb. 50%-a román, ruszin, szlovák, szerb nem­zetiségű volt. Ókét milyen rasszizmus indoktrinálta volna? Hozzá kell ten­nünk, arra sincsen semmilyen adat, hogy a megszálló hadosztályok tisztjei kö­zött a szélsőjobboldali gondolkodásúak száma különösebben magas lett volna. A Krausz által közreadott kötetben szerepeltetett magas rangú tisztek közül egyikre sem lehetett szélsőjobboldali politikai nézeteket bizonyítani, Zahár Sándort a nyilas hatalomátvétel után a Gestapo rövid ideig le is tartóztatta, Bakay Szilárd altábornagyot, a kiugrás legfontosabb katonai előkészítőjét pe­dig 1944. október 8-án elrabolták. Ráadásul Bakayt éppen azért nevezték ki a megszálló erők élére, hogy konszolidálja a felsőbb vezetés számára is ismert ka­otikus állapotokat - erre utal, hogy elődje, Bogányi Károly vezérőrnagy a meg­szálló erők éléről „elfekvő” pályára, a Hadilevéltár igazgatói székébe távozott. Az természetesen lehetséges, hogy bizonyos tisztekben jelentős kisebbségi ér­zés volt a németekkel szemben és ezt a megszálltakkal szembeni túlzott kegyet­lenkedésekkel vezette le. Antiszemitizmus természetesen megállapítható a mo­tivációk között, de ez elsősorban nem a helyiekkel való kegyetlenkedésben, ha­nem a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos embertelen bánásmódban volt tet­ten érhető. Ráadásul a kép itt sem teljesen fekete-fehér. Bakay saját vallomása 21 Lásd a 32. lábjegyzetet! 22 A román megszállás érintette Transznyisztria teljes területét, valamint Ogyessza, Nyikolajev, Herszon és Zaporozsje tartományok egy részét és két román hadsereg több tízezer négyzetkilométeres „mögöttes” területét Sztálingrádtól északnyugatra illetve délre. Csak Ogyesszában 1941-ben mintegy 40 ezer szovjet állampolgárt (döntően zsidó származású személyeket) gyilkoltak le a román csapatok.

Next

/
Thumbnails
Contents