Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1559 ban, Eperjesi László III/III csoportfőnököt szóbeli figyelmeztetésben részesítettek. A hírszerzésnek ez után gyakorlatilag elölről kellett kezdenie az angolszász területen folyó munkát. A Szabó-ügy hullámai még nem csitultak el, amikor Radványi János washingtoni követ, majd Bernácski Ernő átállása ismételten romba döntötték, amit addig sikerült felépíteni. A magyar hírszerzés ezekből a csapásokból csak egy teljesen új generáció felnevelése után, a hetvenes évek második felére tért teljesen magához. Epilógus A londoni rezidentúra működésének megindulása és Szabó László árulása között 14 év telt el. Az időszak végére gyakorlatilag már a teljes külképviseleti állomány hírszerzőkből állt. Ennek ellenére a dokumentumokból nem állapítható meg semmilyen komolyan vehető hírszerzési eredmény. Mindez elég szomorú bizonyítványt állít ki a hírszerzésről, különösen azért, mert Londonban lett volna mit kikutatni. A hírszerzők csak sejtették, hogy a magyar emigránsok mögött valahol a CIA kezét kellene keresniük, de bizonyítani ezt nem tudták. Előítéleteik nem voltak teljesen alaptalanok, bár nem abban az értelemben, ahogyan azt ők képzelték. A magyar emigráció szervezeteit a Congress for Cultural Freedom illetve a Rockefeller és a Ford alapítvány támogatta.196 Ezeket a szervezeteket viszont a CIA látta el pénzzel. Ha a magyar hírszerzés ennek nyomára tudott volna jutni, akkor az hatalmas botrányt robbantott volna ki. Ilyen jellegű információkat azonban egyáltalán nem sikerült szerezniük, mivel esélyük sem volt beépülni olyan szinten az ellenséges objektumokba, hogy nyomokra bukkanjanak. Ezzel szemben egyszerű amerikai oknyomozó újságírók ugyanezt a feladatot az 1960-as évek végén megoldották. Nekik köszönhetően kerültek nyilvánosságra a CIA és a fellazító szervezetek közötti kapcsolatok, illetve magának a fellazító politikának az anyagi vonzatai. A magyar hírszerzés szegénységi bizonyítványa, hogy még ezt is ellenségeitől kellett megtudnia. Nemcsak az emigráció elleni munka minősíthető siralmasnak, nem járt jobb eredménnyel a brit intézmények elleni hírszerzés sem. Koordináció hiánya és a hírszerző tisztek műveletlensége egyaránt lehetetlenné tette a tudományos-technikai hírszerzés terén az eredményességet. A klasszikus politikai hírszerzés terén a magyarok igyekezete teljesen csődöt mondott. Nyelvtudás, társadalmi kapcsolatok hiányában, merev politikai előírásokkal terhelten esély sem lehetett arra, hogy a rezidentúra tagjai kölcsönös szimpátián alapuló kapcsolatot alakítsanak ki az angol politikai vagy kulturális elittel. Erre még harmadosztályú információforrások esetében sem voltak képesek. Sajnos azt nem tudhatjuk pontosan, mit tudott minderről a brit elhárítás. A magyar dokumentumok azonban több következtetést megengednek. Brit részről minden bizonnyal meglehetősen szigorú és hatékony kontroll alatt tudA LONDONI MAGYAR HÍRSZERZÉS 1951 ÉS 1965 KÖZÖTT 196 Lásd Rainer M. János: Esetek a magyar hírszerzés történetéből 1957-1967. In: Rubicon, 2002/5-6, 57.
