Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1526 UNGVARY KRISZTIÁN sértésnek vette és azóta állandóan „piszkálja”. Azért hogy kiérkezése utána követségi beosztottaknak „kezét csókolom”-mai köszönt [másutt Turopoli szerint: „így csak a jampecok köszönnek” U.K.], Turopoli elvtárs lecsibészezte, a társadalom salakjának nevezte és mindezt úgy, hogy mások is hallották.”59 A hírszerzőtisztek sajátos kulturális színvonalát minősítette, hogy Rossz Gyula „Hardy Béla” tmt. kereskedelmi attasét „nagypolgárnak” nevezte, holott eredeti foglalkozása is csak villamoskalauz volt - ebből adódóan nyilvánvalóan azok az allűrök, amelyek a rezidens helyettesét erre az akkoriban rendkívül dehonesztáló megjegyzésre ingerelték, nem lehettek nagypolgáriak.60 1955 elején a londoni rezidentúra feladatai a Jugoszlávia elleni hírszerzéssel bővültek (a párizsi rezidentúra ezzel már korábban foglalkozott). A tervek szerint „Miskolci János” 1932 óta Londonban élő vegyi gyárigazgató és részvényes beszervezését kellett volna megoldani „Gimesi” fedőnéven már beszervezett bátyja révén. Utóbbit a Külkereskedelmi Minisztériumba kívánták helyezni, hogy fedéssel Párizsba küldhessék ki. „Miskolci” kereskedelmi utazásai miatt rendelkezett jó hírszerző lehetőségekkel a Balkánon. Az ügyre később nincs utalás, ezért azt sem tudjuk, hogy „Gimesi” kihelyezése egyáltalán megtörtént-e.61 Az viszony egyértelmű, hogy a Jugoszlávia elleni hírszerzés paradox módon a korábbi ellenséges politika feladásának következtében vált lehetségessé. 1955 előtt ugyanis a jugoszláv diplomaták még a követségi fogadásokon is nagy ívben elkerülték magyar kollégáikat. A hírszerzési feladatok mellett a Központ azt is megfogalmazta, hogy szükség van a társadalmi kapcsolatok kialakítására azért is, mert ezek „közelebb visznek bennünket a korábban kialakult egészségtelen légkör62 feloldásához és ahhoz, hogy dolgozó népünk normalizációs szándékait hivatalos utakon túlmenően is kifejezésre juttassuk.”63 Ebből a mondatból arra következtethetünk, hogy a hírszerzés is szigorúan a párthatározatok szelleméhez tartotta magát. Különutasság (amit a pártvezetés korábban az AVH „avantgardizmusa” címszó alatt határozottan elítélt) a londoni információszerző tevékenységben egy alkalommal sem volt megállapítható. Ügynökök és „tippszemélyek” 1955 novemberében a követség rezidentúrájának létszámát 11 főre növelték. Ahhoz képest, hogy korábban csak hárman voltak és három fős kisegítő személyzet segítette munkájukat, ez gyakorlatilag az állomány megduplázását jelentette. Az 1955. november 28-án kelt, 1956. január l.-július 1. közti időszakra szóló munkaterv64 a következő tippszemélyek feldolgozását tűzte ki: 1. „Winter” azaz A. P. grófnő65 felszabadulás előtt közismerten „züllött életű nő” (hogy az AVH ezt a kijelentését mire alapozta, megállapíthatat59 ÁBTL 0-8-003/11, 282. Peszleg Rudolf jelentése 1955. augusztus 30, 60 ÁBTL 0-8-013/1, 178. 61 ÁBTL 0-8-003/X., 40-41. Munkaterv 1955 januárl-től június 30-ig „D” vonal. 62 Jugoszláviát a hivatalos propaganda az „imperializmus láncos kutyája” kifejezéssel szidta és Titót a legsötétebb gazembernek festette le. 63 ÁBTL 0-8-003/X, 50. 1955. március 15. a Központ levele Londonba. 64 ÁBTL 0-8-003/11, 332-337. 65 ÁBTL 0-8-003/V 254. A nevet adatvédelmi okokból csak kezdőbetűvel szerepeltetem.
