Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 151 gallta, e munkában csakis gondosan ellenőrzött, minden kétséget kizáróan helyes adatok szerepelnek. Az ugyancsak 1947-es, Magyarország és Kelet-Európa. A magyarság kapcsolatai a szomszéd népekkel című, Gál István szerkesztésében megjelent tanulmánykötet „Magyarok és oroszok" című fejezetének 1. szakaszába is beépítette a kitaláció több elemét e rész írója, Erős János.5 1 Munkája elején a szerző főleg azért bírálta „a régi uralkodó osztályokat kiszolgáló történetírók"-at és az ő nézeteikkel összhangban tevékenykedő publicistákat, mert „A magyar közvéleménybe a két világháború közötti időben ezer és ezer kiadványon keresztül igyekeztek beoltani azt a felfogást, hogy Magyarország számára a szomszédos szláv népek és ezek leghatalmasabbika, az orosz nép, csak ellenség lehet és hogy ezért a magyar külpolitika feladata az, hogy a nyugati népeknél, elsősorban a németeknél keressen védelmet." Erős — hasonlóan Fogarasi Béla és Illés Béla nemegyszer publikált bírálatához5 2 — azt állította, hogy a németbarát közvélemény-formálók „a magyar múlt minden olyan eseményét, amely azt bizonyítja, hogy a magyarság a szlávsággal barátságban is élhet, sőt a német veszély ellen a szlávsággal és a többi kelet-európai népekkel kell összefognia, elhallgatták előlünk". Ugyanakkor szerinte „Igen kevesen voltak a magyar történészek között, akik ezzel a hamis hivatalos felfogással szemben hangoztatták azt, hogy Magyarország küzdelmeiben igen gyakran sorsközösségbe kapcsolódott össze a környező népekkel, így az orosz néppel is."5 3 A továbbiakban a szerző a magyar honfoglalást megelőző időktől 1848-ig tekintette át a magyarorosz kapcsolatok történetét, ebben tárgyalva II. Rákóczi Ferenc külpolitikáját és ismertetve, idézve I. Péterhez intézett, Illés Béla 1945-ös cikkében bemutatott, fiktív leveleit, amelyek — összhangban a munkája elején megfogalmazottakkal — azt „igazolták", hogy a magyar szabadságharc vezetője is felismerte a németellenes orosz-magyar összefogás jelentőségét. Szerinte ugyanis Rákóczi 1703-as „levelé"-ben „rámutat az orosz-magyar érdekközösségre a német hódítási törekvés elleni küzdelemben", 1706-os „levelé"-ből pedig kitűnik: „tisztában volt azzal, hogy Kelet-Európa népeinek össze kell fogniuk a német veszély ellen és, hogy ebben az összefogásban Oroszországnak igen fontos szerepe kell, hogy legyen". A koncepció elemeit tartalmazó „levelek" jelentőségét Erős azzal hangsúlyozta, hogy amikor — ha nem is pontos hivatkozással — megadta információinak forrását, e szövegeket „kincs"-eknek nevezte. Az 1703-as „levél" „közlését Illés Bélának köszönhetjük, ki a leningrádi Hadtörténelmi Múzeum okmánytárának eme kincseit hozzáférhetővé tette a magyar nagyközönség számára".5 4 Mindezek után a szerző megjelenítette szövegében az Illés-féle fikció 51 Erős János: Magyarok és oroszok. 1. In: Magyarország és Kelet-Európa. A magyarság kapcsolatai a szomszéd népekkel. Szerk. Gál István. Officina, Bp. 1947. 31-45. Erős János személyéről nem sikerült adatokat találnom. 52 L. Fogarasi B.: A magyar és az orosz nép i. m. 3.; Uő: Magyarország és Oroszország történelmi kapcsolatai. In: Fogarasi B. - Illés B.: Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. I. m. 13.; Illés B.: Rákóczi i. m. 3., ugyanez a Fogarai-Illés-féle kötetben: 25.; Fogarasi B. - Illés B.: Előszó. I. m. 5-6. 53 Erős J.: Magyarok i. m. 31-32. 54 Erős J.: Magyarok i. m. 42. - ugyanakkor kutatásaim során nem találtam olyan Illés Béla-munkát, amelyben az író e fiktív leveleket teljes terjedelmükben „közreadta volna", Erős tehát minden bizonnyal a Rákóczi és az oroszok c. cikkben olvasható „részletek" közlésére utalt.
