Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1514 UNGVÁRY KRISZTIÁN Felmerül a kérdés, mennyiben tekinthetőek az állambiztonsági dokumentáció iratai hitelesnek. Abból a szempontból biztos, hogy a rendszerváltás után nem manipulálták őket. Ebből következik, hogy a bennük található adatok a magyar hírszerző tisztek korabeli értelmezését tükrözik. Látásmódjuk és interpretációjuk sok szempontból is megkérdőjelezhető és szigorú forráskritika alkalmazását igényli. Az azonban biztosra vehető, hogy mivel belső használatra készültek és ellenőrzésükben egészen osztályvezető szintig több személy is részt vett, kizárhatjuk azt, hogy bárki megkockáztatta volna az általuk rögzített tények durván elferdített beállítását (más kérdés, hogy informátoraik szándékosan vagy sem, de számos alkalommal hamis adatokkal látták el őket - ezekre azonban az egyes esetekben mindig utalok). A dokumentumokból feltáruló, a hírszerzésre nézve lesújtó kép azt igazolja, hogy az ÁVH belső információs rendszere minden torzítás mellett is képes volt reális visszajelzéseket adni kirendeltségei munkájáról. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy egy titkosszolgálat alapvetően eredményorientáltan dolgozik és beosztottait ebből a szempontból rendszeresen elszámoltatja. Emellett kiemelendő, hogy a tárgyalt időszakban London a magyar hírszerzés egyik legfontosabb állomáshelye volt - talán nem teljesen függetlenül attól, hogy a szovjet hírszerzés is komoly erőket mozgatott ebben az országban és a később még tárgyalandó „cambridgei ötök” kémgyűrűvel hatalmas sikereket ért el.4 Bevezető: Brit-magyar viszony 1945 és 1953 között és a hírszerzés Nagy-Britannia politikai súlya a világháború végére jelentősen meggyengült és ez azzal is járt, hogy a brit politika Magyarországot nemcsak nem kezelte érdekszférájába tartozó területként, hanem nem tett semmit sem a szovjet befolyás mérséklése érdekében.5 Churchill bukása után a brit munkáspárt került hatalomra, amelynek képviselői közül többen rokonszenveztek a Szovjetunióval és úgy gondolták, hogy a kommunizmus megfelel olyan országoknak, ahol a demokráciának nincsenek mély gyökerei - és Magyarországot ebbe a kategóriába sorolták.6 Ebből az is következett, hogy a brit titkosszolgálatok tevékenysége Magyarországon csak a szovjet és magyar katonasággal kapcsolatos adatgyűjtésre korlátozódott és nem is volt különösebben jelentős.7 1948-ban az államosítások komoly brit érdeksérelmet okoztak8 és Magyarországgal szembeni 4 Lásd: Christopher Andrew és Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-Archívum. A KGB otthon és nyugaton. Bp. 2000, Talentum, 80-93., 394-416. 5 A brit politikai koncepcióra lásd Max, Stanley MThe United States, Great-Britain and the Sovietization of Hungary 1945-1948. New York 1985, 140-144., valamint Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1918-1946. Századok, 1996. 2. sz. 324. illetve Borhi László: Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között, 1945-1956., Bp., illetve Egedy Gergely: Nagy-Britannia és Magyarország 1945-1948. Grotius, 2009/1, internetes elérés: http:// www.grotius.hu/doc/pub/EARHLE/2009_01_egedy.pdf (letöltés ideje: 2013. október 16) 6 Borhi: Magyarország i.m., 127. 7 Lásd Borhi László: Megalkuvás és erőszak, Debrecen 1997, 157. 8 A fontosabb magyarországi brit érdekeltségek: Shell, Ruggyantagyár, Hutter és Lever, Cérnagyár, Fonalgyár
