Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Baráth Magdolna: Célkeresztben az 56-os magyar emigráció VI/1497
1500 BAEÁTH MAGDOLNA bes István külügyminiszter-helyettes is azon a véleményen volt, hogy a „disszidensek” többsége nem ellenséges, így megnyerhető, de a köztük végzett munka során számolni kell azzal, hogy többségük nem kíván hazatérni.12 A nyugati államokban szolgáló magyar diplomaták szerint a „disszidensek” zöme nem tudatos ellenség, de ha magukra hagyják őket, úgy „a tudatos ellenforradalmi részhez sodródnak”, és „mintegy tálcán nyújtjuk őket az ellenségnek, és ez a magyarországi rokonaikra és barátaikra itthon is kihat”.13 A külügyi vezetők az 1958 nyarán tartott követi értekezleten a Külügyminisztérium Kollégiumának 1957. októberi ülésén elhangzottakhoz hasonlóan sürgették, hogy az emigránsokkal illetve „disszidensekkel” kapcsolatos politikát illetően szülessen valamilyen határozat. Ezzel szemben az MSZMP KB Külügyi Osztályának a tanácskozáson jelen lévő vezetője, Szilágyi Dezső értetlenségének adott hangot annak kapcsán, hogy a kérdés ilyen súllyal vetődött fel: „Kormányunknak és pártunknak nem centrális problémája az ellenforradalmárok ügye. Nekem váratlan az, hogy az elvtársak ilyen élesen vetették itt fel ezt a kérdést, amely a mi számunkra nem gyakorlati probléma, amelyen órákon keresztül kellene vitatkozni. A magyar disszidens sajtó irányvonala az, hogy hazaküldi az embereket. Fel akarjátok szabadítani Magyarországot? Ezt csak otthon lehet. Ez a jelszavuk. Nincs jogunk ezt nem figyelembe venni. Elég sokat fizettünk októberben azért, hogy ilyen naivak voltunk. Pártunknak nem érdeke az osztályharc kiélezése itthon. .. .Sok a beszervezett elem, aki igyekszik minket félrevezetni. Ezért mindenkit egyénileg kell lekontrollálni, és azután dönteni, hogy hazajöhet vagy sem.”14 Ez a belügyi vezetők álláspontjával rokon szemlélet még több évig meghatározó volt az emigránsok kezelését illetően, s azt a magyar politikai vezetésben többen is támogatták. Habár az emigráció kérdése nem volt a magyar pártvezetés központi problémája, az ügy fontosságát mutatta, hogy az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1958 és 1963 között négy alkalommal foglalkozott az emigráció felé irányuló propaganda kérdéseivel. E munka „célcsoportjai” a kezdeti időszakban szinte csak az „ötvenhatosok” voltak, az emigrációs kérdést a „disszidensekre” szűkítették le. Az emigrációval foglalkozó szervek (mindenekelőtt a Külügyminisztérium és az MSZMP KB Külügyi Osztálya) úgy vélték, csak „az ellenforradalmi disszidensek helyzetének, hatásainak, áramlatainak elemzésével lehet legreálisabban felmérni az emigráció helyzetét” és kijelölni az azzal kapcsolatos feladatokat.15 A magyar vezetés félelme a nyugati „kémek” beáramlásától nem volt teljesen alaptalan, noha a korabeli propaganda ennek mértékét és jelentőségét nyilvánvalóan eltúlozta. A magyar menekültek ügyeivel Ausztriában foglalkozó, egykori kisgazdapárti politikus, Szabó Miklós („Kerekes Mihály” néven 1955 óta a magyar állambiztonsági szervek telepített ügynöke) 1957 őszén, Magyarországra 12 MNL OL XK-J-l-o 5. d. A Külügyminisztérium Kollégiumának 1957. október 15-ei ülése. 13 MNL OL M-KS 288. f. 32/1958/7. 6. e. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma követi értekezletének jegyzőkönyve 1958. július 8-11. 14 Uo. 15 MNL OL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Előterjesztés az MSZMP KB Politikai Bizottságához az emigráció felé irányuló propaganda tevékenység tárgyában.
