Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1487 Viktor gróf az 1936. május 13-ai ülésen azt követelte, „...hogy egy minden protekciótól, minden befolyástól mentes revíziónak vétessék alá az 1914 óta bevándoroltaknak ittartózkodási engedélye és magyar állampolgársága. Ezeknek az új honfoglalóknak a beszivárgását minden eszközzel meg kellene már egyszer végre akadályozni. ”67 Károlyi beszédét a Nemzeti Újság 1936. január 19-ei számának egy cikke inspirálta.68 Hivatkozhatott volna egy akkor még ismeretlen politikusra is, aki bő egy évvel korábban már követelte az 1914 augusztusa után betelepülési engedélyt vagy honossági bizonyítványt kapott zsidók kiutasítását. Ezt a politikust Szálasi Ferencnek hívták, akinek a „zsidókérdésre” is részletesen kitérő programja „Cél és követelések” címmel 1935 márciusában jelent meg. A „nemkívánatos elemek” beözönlésére figyelmeztetett báró Prónay György a felsőházban „... mindig nem szűnt meg a galiciánerek beszivárgása, még mindig vannak esetek amikor Németországból eltávozott emberek itt telepednek le és házakat vesznek. Nem tudjuk megoldani a zsidókérdést, ha nem vetünk gátat a nemkívánatos elemek beözönlésének...” - mondta a képviselő az 1937. június 21-ei ülésen.69 Galíciai zsidókat kerestek a harmincas években végrehajtott razziák során is. Kozma Györgynek, Zemplén megye főispánjának, fivére az akkor a belügyminiszteri posztot betöltő Kozma Miklós számára 1935 júliusában küldött és a közelmúltban előkerült leveléből kiderül, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök és belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc már 1933-ban arra utasította az ország északkeleti részén lévő megyéknek vezetőit, hogy toloncolják ki a „galíciai” menekülteket.70 1934 nyarán a csendőrség „Galíciából besettenkedő” zsidók után kutatott a Dunántúlon. Az északkeleti országrész átfésülésére 1935 őszén került sor. A KEOKH november 2. és 5. között razziákat rendezett Szabolcs, Bereg, Szatmár, Abaúj és Zemplén vármegyék területén. A hatóságok fellépése, különösen Kisvárdán, olyan megszégyenítő volt, hogy az akció Fábián Béla képviselő részéről parlamenti interpellációt volt maga után és a belügyminisztertől kértek magyarázatot az Orthodox Központi Iroda képviselői is.71 A 67 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. Hetedik kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1936. 404. 68 A képviselő a hivatkozott cikkből hosszú részleteket olvasott fel. A cikket elsősorban különösen durva és uszító hangvétele emeli ki a témában megjelent, hasonló mondanivalót tartalmazó publicisztikák sorából. A Nemzeti Újság többek között a következőket írta: , A vérző országcsonkot ellepték a csattogó csőrű keselyűk, a betegségben sínylődő szervezetre ráülepedtek a galíciai mocsár csúszómászó vérszopói, mert még életet szimatolnak, még lélekzetet kémlelnek, még érzik, hogy nem halt meg az ország, csak áléit. Befurakodnak ide, mint bogarak a repedésekbe. Egyik rejtegeti a másikat, a másik hamisan esküszik az egyikért. A civilizáción és emberi közösségen kívül élő lények internacionáléja ez a sáskahad, amely olyan feltűnően elszaporodott vérző testünkön... ” Lásd még a katolikus Új Korban 1936 márciusának első felében megjelent összefoglalót a zsidókérdésről tartott ankétről. 69 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Felsőházának Naplója. Második kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1937. 179. 70 Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés. In: Paksy Zoltán (szerk.): Az antiszemitizmus alakváltozatai. Tanulmányok. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2005. 39. 71 A kisvárdai razziáról az Egyenlőség 1935. november 16-án a következőket írta: „A belügyminisztérium tisztviselői és detektívjeinek hada árasztotta el az utcákat. Az utcán összefogdosták a szakállas és pajeszos híveinket és bárha igazoló okmányaik náluk is voltak, azokat mégsem nézték meg, hanem szuronyos csendőri fedezettel kísérték őket a községházára, ahol a legrigorózusabban
