Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
148 VÖRÖS BOLDIZSÁR nem túl nagy mértékben segítette a szabadságküzdelmet, 1945-ös munkájában már azt: a magyar politikus „1703-tól 1711-ig állandó kapcsolatban állott" a cárral és „az oroszok rendszeresen támogatták Rákóczit tüzérséggel, tisztekkel, sőt időnként pénzzel is", írt a szabadságküzdelem vezetője I. Péternek küldött leveleiről, az ezekben kifejtett külpolitikai koncepciójáról, de arról nem: miként reagált erre a cár. Ám 1946-os Magyar Rádió- és Új Szó-szövegében már azt tudatta olvasóival: I. Péter megértette (a márciusi írás szerint magáévá is tette) Rákóczi elgondolásait. Az 1947-es Jepticin-cikkből pedig az derül ki, hogy a magyar politikus 1703-1711 között „állandó és szoros kapcsolatban" állt a cárral, az oroszok nemcsak „időnként", hanem rendszeresen segítették pénzzel mozgalmát, az orosz uralkodó felismerte a szabadságharc, a független Magyarország jelentőségét, elfogadta Rákóczi külpolitikai koncepcióját és „mindenben" támogatta őt. Az egyre sokrétűbbként ábrázolt kapcsolatot megjelenítő fikciónak pedig az 1940-es évek második felében egyre hatékonyabban kellett történelmileg legitimálnia a „szovjet-magyar barátság"-ot.4 3 Illés Béla pedig nemcsak cikkekben jelenítette meg Rákóczi és az oroszok kapcsolatáról megalkotott kitalációját, hanem beépítette a II. világháborút, a szovjet és a magyar erők küzdelmét bemutató, Honfoglalás című regényének először 1952-ben napvilágot látott első részébe is. A műben Tulipán János, a Vörös Hadsereg magyar származású századosa a következő összefüggésben mondja el ezt az egyik magyar hadifogolynak, Pásztor Gyulának: „Tulipán százados nem szeretett a jövendőről beszélni, nem szokott jósolgatni, csak itt-ott ejtett el egy-egy szót arról, hogy milyen világ lesz, mikor a Vörös Hadsereg felszabadítja Magyarországot és a magyar ismét magyar lehet. Ha a hadifoglyok nagyon nyaggatták, hogy mondja el, mi lesz, mit lehet remélni, ő arról mesélt, hogy mi volt, mi történt apáink, nagyapáink, dédapáink idején. Néha messzi visszanyúlt a múltba, de csak azért, hogy hallgatói ne csak a holnapi ebédre, de a távolabbi jövőre is gondoljanak. Egy alkalommal Pásztor kérdezte meg tőle, hogy milyennek látják az oroszok a magyar nép jövendőjét. Tulipán ekkor elmesélte, hogy mikor Rákóczi Ferenc harcolt a hazáért és szabadságért, a kurucok megsegítésére Nagy Péter orosz cár ágyúkat és tanult tüzéreket küldött."44 Bár itt a Rákócziról és I. Péterről szóló fikció regényben: tehát fikcióban kapott helyet, a II. világháború idején a szovjet hadsereg propagandamunkájában részt vevő író, Illés Béla korábbi cikkei és a Honfoglalás idézett részében megjelenített szituáció: a Vörös Hadsereg magyar származású tisztje közli ezt egy, a magyar nép jövőjéről kialakított szovjet elgondolások iránt érdeklődő magyar hadifogollyal, alkalmasak lehettek arra, hogy ez esetben is hitelesítsék a 18. századi történelmi kitalációt.45 Ugyanakkor Illés 1952-es ábrázolása — folytatva az e tárgyban közzétett korábbi munkáinak sorozatát — a történelmi fikció aktuálpolitikai összefüggéseit hangsúlyozza azáltal, hogy a Vörös Hadsereg tisztje a jövő szovjet-magyar viszonyának 43 Vö. azonban: Illés Béla: Négyszáz év múltán - örök időkre... Magyar Rádió 1948. április 9. 2. 44 Illés Béla: Honfoglalás. I. 1943. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1952. 125-126. 45 Ekkor e kitaláció hitelesítéséhez hozzájárulhattak azok az 1947-1951 között megjelent történettudományi művek is, amelyek a múltban ténylegesen lezajlott eseményekként mutatták be az Illés Béla-féle fikció számos elemét, 1. ezekről e munkám következő szakaszát!
