Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 145 célzott,3 8 a „felszabadító" szovjet hadsereg atrocitásaitól is szenvedő lakosságának, hogy az oroszok már a múltban is támogatták a magyar szabadságküzdelmeket, a (fiktív) történelmi analógia segítségével mintegy megalapozandó a kialakuló „szovjet-magyar baráti kapcsolatok"-at.3 9 1946 tavaszán Magyarországnak a Vörös Hadsereg harcai nyomán bekövetkezett „felszabadulása" évfordulója: április 4., alkalmából tette közzé Illés Béla Ünnepnapra című vezércikkét a Magyar Rádió műsorújságja, a Magyar Rádió március 29-ei számában. A szöveg szerint „Az a tény, hogy a Magyarországot évszázadokon át sanyargató, a magyarságot megsemmisítéssel fenyegető német uralom az orosz fegyverek csapásai alatt hárult el a magyar nép feje fölül, valóra váltása a magyar nép egyik legnagyobb szabadsághőse, Rákóczi Ferenc politikai elképzeléseinek." E sajátos történelemábrázolást hivatott alátámasztani a szabadságharc vezetője és az oroszok kapcsolatáról megalkotott kitaláció, amelyet ezúttal a szerző röviden így foglalt össze: „Rákóczi német fogságból szabadulva azonnal Péter orosz cárhoz fordult segítségért, kifejtve neki, hogy a német hódító tervek elleni harcban az orosz és magyar népeknek vállt vállnak vetve kell harcolniok. Nagy Péter megértette és magáévá tette Rákóczi elképzelését és ami módjában állott, azt megtette Rákóczi és a magyar függetlenség érdekében. Bármily kevesen tudják ezt Magyarországon, letagadhatatlan történelmi tény: Rákóczi legelső harcosai orosz tisztek voltak."4 0 Az eddigiekben elemzett 1944-es és 1945-ös Illés-cikkekhez képest a szerző ez esetben úgy építette tovább a fikciót, hogy itt egyértelműen kijelentette: I. Péter elfogadta Rákóczi külpolitikai koncepcióját. E mozzanat arra is alkalmas lehetett, hogy az olvasóknak bizonyítsa mindkét történelmi személy kiemelkedő jelentőségét és jelezze a kapcsolat magas színvonalát. A kitalációt a szerző ezúttal nem fiktív történelmi dokumentumokra történő hivatkozással igyekezett hitelesíteni, hanem valós, egymással ténylegesen kapcsolatban állt történelmi személyek szerepeltetésével és azzal, hogy hangsúlyozta a történet egyik fontos, ám valótlan elemének „letagadhatatlan történelmi tény" voltát. A történelmi kitaláció e cikkben pedig nemcsak általában a „szovjet-magyar barátság" hagyományaként használtatott fel, hanem, az éppen aktuális helyzethez: az évfordulóhoz igazodva, az 1945-ös „felszabadulás" egyfajta előzményeként is. Szövegében Illés úgy is igyekezett e fiktív 18. századi orosz segítségnyújtást a 20. századi szovjet „felszabadítás" előzményeként feltüntetni, hogy a kitalált mozzanatok 38 L. ehhez pl. Nagy Péter Tibor: Az októberi forradalom és a Szovjetunió adaptációja az ellenforradalmi Magyarországon. Eszmélet É. n. [2-3.] (1990-1991: 8. sz.) 71-80.; Boldizsár Vörös: Die Darstellung der Sowjetunion an der Budapester antibolschewistischen Ausstellung im Dezember 1941. „Die apokalyptischen Tiefen des russischen Bolschewismus". The European Paradigm. Special Edition of Sic Itur ad Astra É. n. [1991] 42-54.; Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don-kanyarból. Napvilág Kiadó, Bp. 2007. 29—14.; Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika-és társadalomtörténeti vázlat. Argumentum, h. n. [Bp.] 2011. 239-255. 39 Hasonló kitaláció volt Guszev kapitány és társainak története, ld. ehhez pl. Illés Béla: Orosz tisztek Kossuth Lajosért. Új Szó 1945. február 10. 3. E fikció vizsgálata azonban meghaladná jelen munka kereteit. 40 Illés Béla: Ünnepnapra. Magyar Rádió 1946. március 29. 2.
