Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1428 LADÁNYI ANDOR megállapította, hogy a zsidótörvény szigorítása „nem oldja meg a magyar társadalom problémáit, csak megkerüli”, ez a reakció reformja, „demokrácia nélkül nincs se politikai, se gazdasági reform”. (E cikk miatt a Népszavát 30 napra betiltották...)8 December 18-án délelőtt az Igazságügy-minisztériumban Tasnádi Nagy András miniszter, Antal István államtitkár és a kodifikációs osztály több munkatársa beszélte meg a törvényjavaslatot, majd a minisztertanács ülésén a miniszter „végleges szövegezésben” ismertette a javaslatot. Az egyes rendelkezések megvitatása után abban állapodtak meg, hogy a felmerült véleményeket figyelembe véve Tasnádi Nagy a törvényjavaslatot „most már végleges szövegezésben” a két nap múlva tartandó ülésen mutassa be. A további kodifikációs munka feladatait a miniszter 20-án Vladár Gáborral, a törvényelőkészítő osztály vezetőjével tárgyalta meg. Ennek során Vladár — mint visszaemlékezéseiben írta — kifejtette aggályait: „Az első zsidótörvényen túlmenő rendelkezések szembekerülnének a keresztény emberiség eszmevilágával, rést történek a jogrenden, és azon keresztül utat nyitnának az egész jogrendünket elsöpréssel fenyegető eszmeáramlatnak”. A miniszter ezek után nem vette igénybe Vladár közreműködését; a további kodifikációs munkálatokról közvetlenül az osztály előadóival tárgyalt. Még az előző napon Imrédy informálta Montgomery amerikai követet a törvényjavaslatról. A diplomata jelentése szerint a miniszterelnök bizalmasan felvázolta a javaslatot, „amely nyelvezetét tekintve nem is, szándéka szerint faji alapokon nyugszik”. Közölte, hogy a törvényjavaslat beterjesztését megelőzően tájékoztatást adnak a zsidóságnak, és felállítanak majd egy keresztény-zsidó vegyesbizottságot a zsidók kivándorlásának előkészítésére.9 A zsidó szervezetek képviselőivel (Stern Samu, Kahán-Frankl Sámuel, Wilhelm Károly) folytatott megbeszélésre másnap délben került sor. Az alig egyórás audiencia elején Imrédy közölte, hogy elsősorban a kivándorlás kérdését kívánja velük megbeszélni. Ezzel kapcsolatban felvetette a kivándoroltatás elősegítésére kormánybiztos kinevezésének és mellette vegyesbizottság létesítésének a lehetőségét. A küldöttség részéről Wilhelm arra mutatott rá, hogy „a kivándorlás egy nehezen megoldható, hosszú lejáratú probléma, mert nincs hova kivándorolni és nincs mivel kivándorolni”. Imrédy erre azt válaszolta, hogy jól ismeri a nehézségeket, de mégis a kivándorlást tartja „a legfontosabb levezető intézkedésnek”. E kérdéssel kapcsolatban felmerült még a kivándorolni szándékozók átképzésének — elsősorban mezőgazdasági munkára képzésének — a szükségessége. A miniszterelnök szerint öt év alatt a két zsidótörvény által érintett mintegy 30 ezer személy, családtagjaikkal együtt 100 ezer fő vándorolhatna ki. Stern Samu a továbbiakban azt kérte, hogy a miniszterelnök ismertesse velük az új zsidótörvény tartalmát. Imrédy közölte, hogy a törvényjavaslat be-8 MNL OL K 27 1938. dec.l2-ei ülés; Esti Újság 1938. dec. 10. 1.; Népszava 1938. dec. 13. 1-2., dec.18. 1-2.; Pesti Napló 1938. dec. 18. 1. 9 MNL OL K 27 1938. dec.l8-ai ülés; Vladár Gábor: Visszaemlékezéseim. Bp. 1997. 204.; Roosevelt követe Budapesten. John E Montgomery bizalmas politikai beszélgetései. 1934-1941. Bp. 2000. 207- 208.; Katzburg: i. m. 247-248.
